Hogyan lehet új családom?

A közeli családtagjaim jó része toxikus a testvéremet kivéve, a többiek nem, csak távol élnek, keveset találkozunk. Nagyon fullasztó az itthoni környezet, folyamatos gyereknek nézés 22 évesen, saját döntéseim nem lehetnek, persze dolgozom és tanulok.

Nem egy mérges 14 éves vagyok, évek óta ezt érzem. Más szülők hagyják a gyerekjüket kibontakozni, felnőni, engem meg kísérgetnek mindenhova. A "mondd meg neki hogy ne" nem működik, csak mint xarnak a pofon.

Ha elköltözöm, a többségükkel nem, vagy csak nagyon ritkén fogom tartani a kapcsolatot. Amit leírtam az csak 1-2 dolog az ezerből, nem akarom teljesen kiteregetni a szennyest.

Hiányzik az, hogy nálam idősebbekkel megbeszélhessem az élet dolgaim, hogy legyen egy támaszom.

Az úőj családot nem úgy értem, hogy odaköltözöm és élősködöm, csak úgy, hogy van 2 nálam idősebb ember, akikkel beszélgetek, meghallgatnak, jótanácsot adnak és ennyi. Esetleg egy-egy ölelést. :)

Ha lenne párom vagy igazi barátaim (nem haverok), akkor az ő szüleik befogadnának? Ha nem is mint családtag, de mint közeli személy?

Gyereket még nem akarok, egyrészt mert idősebb társaságra van szükségem inkább, másrészt majd 35 felé tervezem. Szóval ez most nem opció. Magányos vagyok, jó lenne egy olyan pótszülő, akivel lehet beszélgetni, bolondozni, családi programot tervezni és lenne a lelki támaszom. Nem naponta, csak néha, egy kicsit. :)