Hogyan lehet új családom?
A közeli családtagjaim jó része toxikus a testvéremet kivéve, a többiek nem, csak távol élnek, keveset találkozunk. Nagyon fullasztó az itthoni környezet, folyamatos gyereknek nézés 22 évesen, saját döntéseim nem lehetnek, persze dolgozom és tanulok.
Nem egy mérges 14 éves vagyok, évek óta ezt érzem. Más szülők hagyják a gyerekjüket kibontakozni, felnőni, engem meg kísérgetnek mindenhova. A "mondd meg neki hogy ne" nem működik, csak mint xarnak a pofon.
Ha elköltözöm, a többségükkel nem, vagy csak nagyon ritkén fogom tartani a kapcsolatot. Amit leírtam az csak 1-2 dolog az ezerből, nem akarom teljesen kiteregetni a szennyest.
Hiányzik az, hogy nálam idősebbekkel megbeszélhessem az élet dolgaim, hogy legyen egy támaszom.
Az úőj családot nem úgy értem, hogy odaköltözöm és élősködöm, csak úgy, hogy van 2 nálam idősebb ember, akikkel beszélgetek, meghallgatnak, jótanácsot adnak és ennyi. Esetleg egy-egy ölelést. :)
Ha lenne párom vagy igazi barátaim (nem haverok), akkor az ő szüleik befogadnának? Ha nem is mint családtag, de mint közeli személy?
Gyereket még nem akarok, egyrészt mert idősebb társaságra van szükségem inkább, másrészt majd 35 felé tervezem. Szóval ez most nem opció. Magányos vagyok, jó lenne egy olyan pótszülő, akivel lehet beszélgetni, bolondozni, családi programot tervezni és lenne a lelki támaszom. Nem naponta, csak néha, egy kicsit. :)
Köszi! Csecse Attila anyás és családos videóit nézem és ambivalens érzéseim vannak. Boldogság tölt el, ha ilyen családot képzelek el magamnak. Szomorúság, ha a valóságot látom. Boldogság, ha legalább egy ilyen ember lenne a környezetemben. (aki lehetőleg nem ismeri a szüleimet és nem rohan a szülőkhöz mindent elpofázni nekik)
Voltak osztálytársaim, akiknek ilyen családjuk volt, imádtam átmenni, megismerni, nyitottnak lenni az egész családra, nem csak az osztálytársra. Irigyeltem, akiknek ilyen "laza" szüleik voltak.
Persze nem vagyok naív, egy vendég előtt vagy videóban mindenki csak a személyisége kis szeletét mutatja, de akkor is. Én kimondtam azt a szót, hogy hülye, vagy akár most is poénból a tesómra, akivel szórakozunk, nevetgélünk, anyáék meg leszidtak, mint egy ötévest.
Szóval még, ha tudom is, hogy ez a személyiségük ezreléke, egy picit irigy vagyok. :)
Nagyon át tudom érezni. Mindenkinek járna egy jó család. Nekem az apám lehetett volna egy kicsit másabb. De alapvetően azért elég jó családom van.
Barátokból fel tudsz majd te is építeni egy jó, támogató közösséget. :)
Igen, de a barátok kb. velem egy idősek, nekem meg néha szükségem lenne egy nálam 20 évvel idősebb személyre beszélgetni. Ha kicsit szeretne az illető, az jó lenne, különben jó lenne a pszichológus is. :)
Meg ilyenkorban már nem divat a "másnál alvás", mint 14 évesen, tehát a csalédjukat már annyira nem tudom megismerni. Mondjuk a mai vilégban elég nehéz elköltözni, ha valaki gyűjteni is akar mellette, tehát ki tudja? Ott aludni nem is kell, ha átmegy az ember, talán megismerheti őket. :)
Idősebb barátok (20 évvel) nem jók, nem fogadnak be, nem tekintenek egyenrangúnak, tapasztalat.
Szóval gondolom csak akkor lehetne valami család-féle az életemben, ha találok nagyon jó barátokat, akik közel is élnek és lehetőleg a családjukkal (a mai 20-on éveseknél ez nem ritka), csak nem akarok érdekből ezért barátkozni. Azért ilyen szemét nem vagyok. Vagy ugyanez egy párkapcsolattal. :/
válasza:Jó, de az nagyon soká lesz. Most még karriert csinálok, a fiatalok életét élem, és folyamatosan érek, de gyereket nem akarok ennyi idősen.
Addig nekem is kéne valami. Tudom, hogy ez most önzőn hangzik, de ha apa leszek, akkor remélem a gyerek fog velem jól járni, de amíg kicsi, addig számítani nem tudok rá a bajban, addig nem lehet lelki támasz és én se nagyon neki, mert még kicsi. Iskoláskorától én lehetek az ő lelkitámasza, ő nekem kb 20 éves korától, addigra lesz elég érett. (persze személyfüggő, most általánosítok)
Szóval, amíg ez nincs (több, mint egy évtized) addig nekem lenne szükségem valamiféle támaszra.
válasza:Értem. Külföldinél is lehet erre esélyem?
Én még remélem, hogy jó barátoknál is lehet erre esély. Komoly barátságnál, nem haveroknbál. (bár ki tudja?)
válasza:Persze,az hogy külföldi valaki nem probléma ebből a szempontból.
Úgy gondolom hogy idő kell a mély,haverságon túlmutató barátsághoz.Amire te gondolsz az egy pót család,huszonévesen ez már nehezebb,mivel nem is igazán a barátod társaságára,hanem a szüleiére vágysz.
Ismerek olyan férfit akit a párja családja gyermekeként szeret,de barátságot nem igazán.Esetleg egy gyerekkor óta tartónál el tudom képzelni a pót családot,felnőttkorinál kevésbé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!