Hogy jellemeznétek azt a kapcsolatot,ahol az egyik fél,mindent megoszt,a másik pl egy szelet dinnyét is sajnál a másiktól?

De miért nem magyarázzátok el? Én meg akarom érteni, mert nem értem, hogy hirtelen hogy lett a kommunikáció a baj egy kapcsolatban, mikor eddig mindenhol pont a kommunikáció fontossága volt hangsúlyozva.

Miért nem lehet elmagyarázni? Jó a másikat lenézni, vagy meg nem értettet játszani?

"Nem arról van szó,hogy oda megyek és bele eszek a karjába.Hanem arról,hogy ha a másik vesz egy egész dinnyét és te azt gondolod,hogy a másik felét neked szánta,de amikor megveszed amit azt gondoltál neked szánt,akkor le vagy érte szólva.Ha én veszek egy egész dinnyét,akkor nekem egyértelmű,hogy a másik fele a másiké.Nem arról van szó,hogy bele eszek a másik ételében,amikor éppen eszik"

Erről beszélsz? Mert erre reagáltam, hogy miért kéne azt hinni, hogy a fele a tied? Erre hoztam fel a kommunikációt.

Tegyük fel, lemegyek vásárolni. Megkérdem a párom, mi kell. Semmi. Oké. Veszek egy kiló csirkemellet, hogy hétvégén grillezek. Erre a párom levest csinál belőle.

Miért olyan nehéz megkérdezni, hogy tervez-e valamit a másik az adott kajával?

Most a kérdezőnek az a baja, hogy ő elképzeli, hogy a fele dinnye az övé, mert egy pár. Attól még lehetnek egyéni igényeik. Lehet annyira megkívánta a párja a dinnyét, hogy mind meg akarta enni, és ha tudta volna, hogy a párjának is kell, vett volna még egyet.

Nekem ez az "egyértelmű, hogy mindennek az 50%-a az enyém" arra emlékeztet, mikor a tesómmal kicsik voltunk, és vonalzóval feleztük a csokit, meg hisztiztünk, ha az egyikünk poharába több kólát öntöttek.