Mennyire gyakori ez?
Sziasztok!
Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek mennyire gyakori, hogy valaki azért vállal gyereket, hogy “ne legyen egyedül idősebb korára”, esetleg a korosodó családtagok (nagyszülők elsősorban) egész gyerekkora alatt azzal traktálják a gyereket, hogy pl. “érettségi után hozzánk költözöl és velünk élsz halálunkig”?
Elég tanácstalan vagyok, nem tudom, mi lenne a helyes. A családom egyik fele folyton ilyeneket mantráz. Most fogom letenni a jogsit és amikor újságoltam nekik, annyit tudtak kinyögni, hogy “csodálatos, akkor mindennap vihetem a mamát vásárolni”, segíteni persze senki nem volt ott sem ügyintézésben, sem másmilyen téren. Tényleg nem tudom, mitévő legyek. Két hónapja nem is kommunikál velem a családnak az a része, mióta megtudták, hogy egy távolabb fekvő, jó hírű egyetemre nyertem felvételt és nem a helyi tinglitangli főiskolára jelentkeztem, ahol nincs is érdeklődésemnek megfelelő szak. Érdemes lenne elengednem ezt már?
válasza:Szerintem normális családoknál a szülők hagyják élni a gyereket, ő pedig a szülei iránti szeretetből megteszi amit tud, hogy segítse őket.
A magam környezetében nem látom ezt gyakorinak, normális kapcsolat van a gyerek és a szülő között, mindenkinek megvan a maga élete, viszont nem kérdés, hogyha barkinek segítségre van szüksége, akkor a másik megy és segít, akár gyerek, akár szülő. Inkább olyan helyeken fordul ez elő, ahol egyébként sincs szeretet és sok a konfliktus.
válasza: válasza:Nekem az anyám kb.ilyen.
Folyamatosan azzal nyom,hogy legyek vele otthon,hogy ő ne legyen egyedül otthon stb.
Pedig nem 70 éves.
válasza:Éld a saját életedet! Segíts, ha kérik, (mert segítünk a családtagjainknak) de csak annyit, amennyi neked belefér.
Ne hagyd magad kihasználni, a legfontosabb, hogy találd meg az arany középutat a családi és a saját életed között!
Köszönöm a további válaszokat is!
Meglep ez a megosztottság a kommentek között. Nem arról van szó, hogy ne segítenék egyiknek sem, amennyiben bajba jutna, ellenben úgy gondolom, hogy a többszázezres nyugdíjból “tengődő” nagyszüleim is jobb helyzetben vannak, mint még én leszek évekig az ösztöndíj + diákmunka kombóból, a többi rokon pedig csak jobban él náluk. Egészen korán már elkezdődött a pénzzel, örökséggel való zsarolás is a családban (ilyen “kitagadlak az örökségből, ha nem jöttök minden héten” típusú dolgok), mivel valóban senkit nem fűz egyéb a másikhoz.
Kicsit megnyugodtam, hogy van még, aki szintén osztozik a véleményben, miszerint nem kell szentté avatnom mindenkit, aki csak egy bundáskenyeret is csinált nekem gyerekként, mivel a gyereknevelés kötelesség, nem olyan, mint egy hitel, amit később törleszteni kell. Hogy őszinte legyek, miután befejezem a szakomat, x év múlva már szeretnék a saját családomról gondoskodni és nem tudom, mennyire megvetendő-e, hogy nem előlük akarok majd elvenni bármit is az asztalról, hogy a munkakerülő, feketén vállalkozó családtagok hempergését finanszírozzam...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!