Ismerted személyesen valamelyik dédszülődet? Ha igen,
milyen emléked van róla?
Figyelt kérdés
Én csak egyik dédanyámat ismerhettem. Ő 90 évet élt. Nem sokszor találkoztunk, mert nem egy településen laktunk, arra emlékszem, hogy húsvétkor elmentünk őt is meglocsolni. Ő csak az utolsó pár hónapban "reccsent le" szellemileg is, egyébként vele élő fia szerint végig nyomon volt és szemüveg nélkül is látott.
Nagyanyám viszont érdekes módon néhány dédszülőjét ismerte, a nagyszüleit azonban egyet sem.
Apai mamám szüleit ismertem, még gyerek voltam mikor meghaltak. Dédmamám kiskoromban, ő már beteg, gyenge volt addigra. Róla nem sok dologra emlékszem. Dédpapám közel 100 éves koráig élt, egészséges volt és szellemileg ép. Sokat mesélt arról, hogy régen milyen volt az élet és jópár meglepő/vicces dolgot csinált, amit máig emlegetünk. Nagyon öntörvényű ember volt, azért őszintén szólva kicsit tartottam tőle.
Valamint anyai mamám apukáját is ismertem, ő nemrég halt meg. Messze lakott, úgyhogy évi egyszer látogattuk meg több napra, ő is sok történetet mesélt, amiket összegyűjtve felvettünk. Utolsó évében demens lett, összekevert minket, meg az egészsége is leromlott addigra.
2020. aug. 3. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
12/18 A kérdező kommentje:
Ami még nagyon érdekes, az nem velem fordult elő. Ismerős családban (bár távoli rokonok is, de nem tartjuk a rokonságot) férjhez ment a 19 éves lány. Na az ő esküvőjén (és a lagziban is) még ott volt az ő akkor 92 éves dédmamája, aki hajlott korára tekintettel elég rosszul hallott, amúgy semmi baja nem volt. Rá 3 évre halt meg 95 évesen. Ez azért nem semmi. A nagyszülők sem mindig érik meg unokájuk lagziját, nem még a dédszülők.
2020. aug. 3. 21:18
13/18 anonim válasza:
24 éves vagyok, csak egy dédimamám van, a 80-as évei közepén jár. Neki még az édesanyját is ismertem, tehát az ükimamát :) a többi dédszülőt nem ismertem.
2020. aug. 3. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
14/18 Metionin válasza:
Találkoztam vele de nem mondanám, hogy ismertem. Az anyai dédmamám volt, anno ő volt a parancsnok a családban, a mamám úgy ugrált neki, mint egy kiskutya. Anyám meg inkább lelépett. Mikor én ovis voltam, már állandóan ágyban feküdt és vak is volt, évente egyszer mentünk oda anyámmal és az öreglány megkövetelte, hogy az ágya mellett üljek és fogjam a kezét de megszólalni nem lehetett mert az zavarta. Mindig fogdosni akarta az arcomat, amit nagyon ijesztőnek találtam, nem hagytam, ha anyámék lefogtak neki, sírtam. Ezek miatt nem igazán szerettem. Nem tudtam mit kezdeni vele, egy ovis gyereknek ez nem program hogy csendben üljön órákig egy ágy mellett. 6 körül voltam amikor meghalt, semmi érzelmet nem váltott ki belőlem.
2020. aug. 3. 21:33
Hasznos számodra ez a válasz?
15/18 anonim válasza:
Anyai ágon mind a 4 dédszülőmmel találkoztam. Az egyikükre kevésbé emlékszem, mert 2 éves voltam, mikor meghalt és messze is laktunk egymástól, de azt tudom, hogy állítólag én neveztem el Bajuszdédinek.
Apai ágon viszont sajnos egyet sem ismertem, mert édesapám fiatalon meghalt és megszakadt a kapcsolat teljesen még a nagyszüleimmel is.
2020. aug. 3. 22:15
Hasznos számodra ez a válasz?
16/18 anonim válasza:
Édesanyám részéről ismertem a dédanyámat.
Csak annyi van meg róla, hogy otthonban élt, büdös szaga volt és nem kedveltem. Öreganyámat se szeretem mert neki csak a fiú unokák léteztek és léteznek. Soha nem fogja megismerni a gyerekeimet.
Édesapám részéről viszont nagyon sajnálom, hogy nem ismerhettem meg a nagyszüleimet sem a dédszüleimet mert én vagyok a legfiatalabb az összes unoka közül.
2020. aug. 3. 22:35
Hasznos számodra ez a válasz?
17/18 anonim válasza:
Több időt töltöttem vele, mint anyámmal. Suli után hozzá mentem haza, anyám csak késő este jött értem, mondhatni az igazi otthonomba csak aludni jártam. Hétvégente általában szintén a dédimamámnál voltam inkább, sokkal jobban szerettem vele lenni, mint "otthon". Segítettem neki az állatok körül (kisebb baromfiudvar), és a kertet rendben tartani. Imádtam hallgatni a történeteit a gyerekkoráról. Most 92 éves, én 24, az ükunokája 1 éves lesz. Korához képest fantasztikusan jól van, fizikailag mindenképpen, szellemileg sajnos már nem olyan, mint néhány éve volt, de ez már természetes. Úgy gondolom, még lesz néhány szép évünk együtt. Nem vagyok egy érzelgős típus, de a gondolatra, hogy a gyerekem lehet, hogy nem is fog rá emlékezni, összeszorul a szívem.
2020. aug. 3. 23:01
Hasznos számodra ez a válasz?
18/18 anonim válasza:
Apai nagymamám anyukáját ismertem, 14 éves voltam, mikor meghalt. Legjobb barátnőm volt, bármivel fordulhattam hozzá, jobb kapcsolatom volt vele (napi kapcsolat), mint anyámmal. 97 éves volt, és szellemileg teljesen ép. Viccen kívül úgy érzem, én a huszonéves fejemmel már nem vagyok olyan jó állapotban, mint ő volt...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: