Szerintem van egy féltestvérem. Most mit csináljak?

33 éves nő vagyok. Szinte biztos vagyok abban, hogy apám egyik volt szeretőjének a 7 éves gyereke apámtól van.

Éveken át viszonyuk volt, aztán volt apámnak másik nője is (anyám a strucc-politikát választotta és úgy döntött, nem akar tudni ezekről). A lényeg: 7 évvel ezelőtt apám első volt-szeretőjének született egy gyereke. A nő ekkor már sok éve ilyen se-veled-se-nélküled kapcsolatban volt egy elvált, kétgyerekes férfival. Aztán megszületett a kisfiú. Azóta stabilan együtt vannak, össze is házasodtak.

Pénteken felmentem a nő FB adatlapjára (néha, morbid kíváncsiságból megnézem). És feltűnt, hogy a gyerek "apjának" erősen vágott álla van. Az előző házasságából született két gyereknek is, de a 7 éves kisfiúnak nem.

És ahogy végignéztem a gyerekről készült régebbi képeket is, egyszerűen földhöz vágott a felismerés, hogy az a kisfiú az én fiamnak ikertestvére is lehetne. Nem egykorúak a gyerekek, így eddig nem tűnt fel. De ha egymás mellé teszek a két gyerekről 1-1 fotót, amelyen mindketten két évesek, tejfölszőkék, akkor csak annyi különbség van a két gyerek között, hogy az egyiknek kék a szeme a másiknak meg barna. Az a pasas, aki neveli, egyszerűen nem lehet az apja. Egy kicsit sem hasonlít rá (a vágott áll nagyon árulkodó, de nem csak abban nem hasonlít). Ellenben az én fiamra, és rajta keresztül apámra megszólalásig hasonlít a kisfiú.

Alig alszom, mióta erre rájöttem. Mielőtt azzal jönnétek, hogy kamu, bár az lenne. Nem az. Lehet, nekem sem tűnt volna fel a hasonlóság, de így, hogy itt a fiam, és benne látom "az apámat kisfiúként" (rettentően hasonlít rá, nézegettünk gyerekkori képeket, megdöbbentő), meg látom azt a másik kisfiút is... Ha lenne 10 millióm, fel merném tenni arra, hogy apámtól van.

Ti mit tennétek? Én most nem tudom, mit gondoljak, hogyan érezzek, teljesen össze vagyok zavarodva. Tudtam, hogy apám nem egy szent, de erre nem számítottam. Nem tudom, hogy ő tudja-e, akarja-e tudni egyáltalán, nem tudom, hogy a nő férje tudja-e, akarja-e tudni. Mindenesetre nekem nincsenek kételyeim. Biztos vagyok benne, hogy az apámé a gyerek.

Érdekel, mit gondoltok. Én egyelőre annyit tudtam eldönteni, hogy senkinek sem szólok. Csakis azért, mert anyámat akarom védeni, aki 40 éve tűri apám nőügyeit. Persze, mondhatjátok, hogy miért nem vált el, miért hagyta... Én is tudom, hogy anyám is hibás ebben a történetben. De tény, hogy neki köszönhetem, hogy az vagyok. aki. Ő nevelt fel engem és a két húgom, mert apám sosem volt otthon, állandóan dolgozott. Szóval persze anyu is hibás, de rengeteget tett a családunkért. Apámmal ellentétben, aki csak a pénzt adta haza. És ezért meg szeretném védeni. Szerintem belerokkanna. Nem elég, hogy apám többször megcsalta, csinálnia kellett egy gyereket egy másik nőnek?

Nagyon ideges vagyok és szívesen elhordanám mindennek apámat meg kérdőre vonnám meg a nőt is. De anyu miatt szerintem hallgatni fogok.

Mit gondoltok? Ti mit tennétek? És köszönöm, hogy kiírhattam magamból. Borzasztó teher ez. Hiába vagyok harmincas családanya, most akkor is összedőlt a "családom", úgy érzem.