Azért gúnyolták ki az alkotásaimat, mert látták, hogy nincs tehetségem?
Kicsit hosszú lesz.
Én mióta az eszemet tudom imádtam alkotni. Ha nem kis embereket faragtam a fába óvodásként akkor tündérmeséket szőttem a fejemben amit a szomszéd lánnyal játszottunk el.
Mikor elkezdtem iskolába járni, úgy éreztem, megnyílt egy kapu előttem. Megtanultam az abc-t és onnantól kezdve mindig volt valami könyv amit olvastam. Nem kellett sok, hogy én magam is írni kezdjek. Volt egy füzetem 10 évesen amibe novellákat írtam. Már nem emlékszem mennyire voltak jók, de egy nap megtalálta a bátyám a párnám alatt (szégyelltem megmutatni bárkinek is). Odavitte a nagymamámhoz, hangosan felolvasták, kigúnyolták a neveket benne, kacagtak rajta addig míg el nem sírtam magam. Akkor eldugták a füzetet nagymamám szobájában. Én megtaláltam és kitéptem a lapokat amiket írtam aztán eldobtam őket.
Később 12 évesen írtam egy verset az iskolában. Egy paródia volt egy balladáról amit akkor tanultunk. Az osztálytársaim imádták, olyan boldog voltam, hogy tetszik nekik amit én írtam, (az az ember aki egész nap a hátsó padban hallgat és senki nem szól hozzá) hogy hazavittem s elolvastam nagymamámnak és bátyámnak. Azt mondták biztos nem én írtam, hanem az internetről másoltam, aztán otthagytak vele s mentek a dolgukra. Nem is adtak esélyt, hogy elmondjam, nem úgy van.
15 évesen eléggé depressziós voltam. Rengeteg sötét hangulatú rajzom született ekkor. A bátyám amikor meglátta őket akkor összegyűjtötte s a szemem láttára égette el őket az udvaron, mert nem jó dolog ilyeneket rajzolni szerinte.
Nem tudom miért kellett ilyen erősen reagálni arra, hogy esetleg nincs tehetségem benne.
Szülők, ti hogyan adjátok a gyereketek tudtára, hogy nem érdemes foglalkoznia valamivel?
Ilyen előfordult más családokban is? Köszönöm a válaszokat.
20/l
válasza: válasza:Szerintem meg remek a versed!
Tehetséges vagy!
A nagyanyád bunkó, a testvéred meg éretlen volt.
Folytasd az irást! :)
válasza:Kedves Kérdező, egyik versedet elolvastam, szerintem van benne fantázia, még ha kicsit sötét is a világa, lehet ezért nagyon megosztó. Az viszont nem baj, ettől nem feltétlen vagy tehetségtelen, és amúgy is az a legfontosabb, hogy szívből csináld! Igaz, hogy ezek gyógyítanak minket és én 12 évig rajzos iskolákba jártam, ez is az egyik végzettségem, úgyhogy ne dobd el magadtól!
A nagymamád meg egy undok boszorkány, ha képes volt így viselkedni veled. A testvéred meg inkább csak irigy volt, hogy te csinálsz bármit ő meg csak rombol. Joga nem volt, hogy hozzányúljon/tönkretegye ezeket.
Szüleiddel mi a helyzet?
Bocsánat, közben dolgozom, nem volt időm megnézni mit írtatok.
Köszönök minden választ kivéve azt aki azt mondta magamat reklámozom. Nem ez volt a cél.
Külön élek már tőlük, albérletben, hamarosan másik városba költözöm és mostanában eszembe jutnak ilyen dolgok, hogy nagyon sokat foglalkozom írással meg rajzolással és talán nincs is benne semmi tehetségem és nem véletlenül viselkedtek így. De valahol tudom, hogy voltak akiknek tetszett. Mégis bánt. Anyám nem igazán foglalkozott velünk, más városban élt, tanult, dolgozott, apám meg más országban. Elváltak mikor kicsi voltam.
válasza:Szerintem nem gúnyolódni akartak, csak olyan aranyos volt, hogy mik járnak a kis buksidban, bele se gondoltak abba, hogy gyerekként ezt értelmezhetted úgy, hogy kinevetnek.
Egyébként szépen kiforrott mára a tudományod!
válasza:Az emberek többsége, mint ahogy bátyád és nagymamád is, irigységgel fogadták a tehetséget, amivel ők nem voltak megáldva. Szörnyű gyerekkor, helyesen tetted, hogy leírtad nekünk, mert ezáltal megoszlik a rossz emlék súlya, és talán nyugodtabb leszel.
Olvastam verseidet, a legtöbbnek megvan a sötét, borús hangulata, ami, habár egyértelműen számos negatív élményből származik, te mégis azzal vagy tehetséges, hogy az érzéseket művészien szavakba öntöd. Te tehetséges vagy, és soha ne hagyd abba, amit élvezel és szeretsz csinálni! Akár még komplett regényeket is el tudok képzelni tőled, amik bizonyosan sikeresek lennének olyan épeszű körökben, akik képesek értékelni a munkádat!
Én is írtam kisebb koromban, novellákat, versikéket, senkit sem érdekeltek, bár kegyetlen módon sem próbálták összetörni a lelkesedésemet, de még így is pontosan tudom milyen fontos valakinek, aki alkot, hogy legyen valaki, aki értékeli a műveit. Anélkül a motiváció is lassabb, ha egyáltalán ki nem veszik.
Mindenesetre sok sikert a továbbiakban és soha ne add fel, mert a Te tehetséged egy létező jelenség!
válasza:Nagyon tehetségesnek ígérkezel, de a depresszív nyomás minden sorodban benne van. Ezért égette el a rajzaidat a bátyád is, mert félelmetes volt.
Szerintem járj pszichológushoz,segíteni fog, de az írást ne hagyd abba!
válasza:Nekem kifejezetten tetszik az a versed, amelyiket elolvastam.
Nehéz gyerekkorod lehetett, nagy veszteség egy gyereknek az, ha nem az édesanyja neveli.
Sajnálom, hogy így viszonyultak hozzád és az alkotásaidhoz.
Ha van hozzá kedved, folytasd tovább, szerintem érdemes!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!