Azért gúnyolták ki az alkotásaimat, mert látták, hogy nincs tehetségem?
Kicsit hosszú lesz.
Én mióta az eszemet tudom imádtam alkotni. Ha nem kis embereket faragtam a fába óvodásként akkor tündérmeséket szőttem a fejemben amit a szomszéd lánnyal játszottunk el.
Mikor elkezdtem iskolába járni, úgy éreztem, megnyílt egy kapu előttem. Megtanultam az abc-t és onnantól kezdve mindig volt valami könyv amit olvastam. Nem kellett sok, hogy én magam is írni kezdjek. Volt egy füzetem 10 évesen amibe novellákat írtam. Már nem emlékszem mennyire voltak jók, de egy nap megtalálta a bátyám a párnám alatt (szégyelltem megmutatni bárkinek is). Odavitte a nagymamámhoz, hangosan felolvasták, kigúnyolták a neveket benne, kacagtak rajta addig míg el nem sírtam magam. Akkor eldugták a füzetet nagymamám szobájában. Én megtaláltam és kitéptem a lapokat amiket írtam aztán eldobtam őket.
Később 12 évesen írtam egy verset az iskolában. Egy paródia volt egy balladáról amit akkor tanultunk. Az osztálytársaim imádták, olyan boldog voltam, hogy tetszik nekik amit én írtam, (az az ember aki egész nap a hátsó padban hallgat és senki nem szól hozzá) hogy hazavittem s elolvastam nagymamámnak és bátyámnak. Azt mondták biztos nem én írtam, hanem az internetről másoltam, aztán otthagytak vele s mentek a dolgukra. Nem is adtak esélyt, hogy elmondjam, nem úgy van.
15 évesen eléggé depressziós voltam. Rengeteg sötét hangulatú rajzom született ekkor. A bátyám amikor meglátta őket akkor összegyűjtötte s a szemem láttára égette el őket az udvaron, mert nem jó dolog ilyeneket rajzolni szerinte.
Nem tudom miért kellett ilyen erősen reagálni arra, hogy esetleg nincs tehetségem benne.
Szülők, ti hogyan adjátok a gyereketek tudtára, hogy nem érdemes foglalkoznia valamivel?
Ilyen előfordult más családokban is? Köszönöm a válaszokat.
20/l
válasza:Az a baj, hogy ezek mostaniak. Nem adják vissza jól azt, hogy hogyan írhattam 12 évesen.
válasza: válasza:Apaként és emberként (és olyan felnőttként, aki még emlékszik a kamaszkorára) iszonyúan megrázott, amiket írtál!
Nem, nem vagy tehetségtelen ezekben!
Viszont borzalmas bátyád és nagymamád van!
Elolvasni más saját, személyes dolgait eleve nagy bunkóság. De ha egy kiskamasz ír egy novellát, akkor amiatt kinevetni? Én az ilyen embereket a gyerekgyilkosokkal tartom egyenértékűnek! Mert a gyerek lelkét meggyilkolják ezzel!
A 15 éves korodban készült sötét rajzaid a lelkiállapotodat mutatták. Az, hogy ilyet rajzoltál, az tünet volt és egyben saját magad öntudatlan terápiája. Azzal, hogy elégette a bátyád, a tünetet eltüntette, de ettől az ok, ami miatt depressziós lettél, nem szűnt meg. Az volt a szerencséd, hogy a rajzolás egyben öntudatlanul terápia is volt számodra. Ezért túl tudtál jutni azon az időszakon: ennek köszönheted, hogy nem tettél akkor semmi végzetes dolgot önmagad ellen.
Apukádról, anyukádról egy szót sem írtál!
Élnek? Ők nevelnek? Ha igen, ők szeretnek, megértenek?
Ha nem élnek, nem ők nevelnek, vagy ők sem szerettek kisgyerekkorod óta, akkor nagyon nehéz sorsod van. A lelkedben alig jóvátehető hiány van.
Mit tanácsolok?
Mindenképpen folytasd a művészeti tevékenységet! Nem a produkció kedvéért, hanem a lelked gyógyítása érdekében. Ha lehetőségeid engedik, akkor csatlakozz valamilyen művészetterápiás csoporthoz, tehát ahol az alkotás kifejezett célja a saját lelked megismerése, sebeid begyógyítása. Itt van esélyed arra is, hogy hozzád hasonló, téged megértő emberekkel barátkozz.
Az alkotásaidat (akár írás, akár képzőművészeti alkotás) gondosan titkold "családod" előtt. Azért az idézőjel, mert ez valójában nem család. Család az, ahol szeretnek, megértenek. Ahol soha nem gúnyolnak ki, inkább védelmet, támaszt adnak, ha máshol ér bántás.
Kérdésedre válaszolva: normális családban soha nem fordulhat elő, hogy kigúnyolom a gyerekem bármelyik rajzát, alkotását. Inkább megdicsérjük.
Nekem két kicsi gyerekem van, rajzaikat, festményeiket a hűtőgépünk oldalára szoktuk kitenni. Ragasztott alkotásaikat a polcon őrizgetjük. A kertben kavicsokból, fűszálakból, ágakból, gesztenyéből vagy épp sárból készült alkotásaikat meghagyjuk heteken, hónapokon keresztül, fűnyíráskor a fűnyíróval gondosan kerülgetem (gyakorlatilag az időjárás eszi meg őket). Nagyobbik gyerekem az efféle alkotásaihoz történeteket is szokott alkotni, melyeket szívesen meghallgatok.
Ez a család! Ilyennek kellett volna lennie a tiednek is! Ilyen környezetben nőttél volna fel, ha az én kislányom lettél volna!
Ha bármit szeretnél még írni, akár személyesebb dolgot privátban, nyugodtan írj, amennyire időm engedi, igyekszem válaszolni rá.
válasza:Nezd, mindenkinek más az ízlése. Pl a belinkelt vers nekem nem tetszik, de ez az én személyes véleményem, köze nincs ahhoz, hogy te tehetséges vagy e, vagy technikailag nőne a vers, tetszik e egy hozzáértőnek.
Ha élvezetedet leled az alkotásban, barmi is legyen az, akkor csináld, mindegy hogy másnak mi a véleménye róla.
válasza: válasza:A belinkelt versek nekem nem tetszenek. Bár eleve nem vagyok egy versimádó. De ettől még nem mondom, hogy hagyd abba, mert nem vagy tehetségtelen.
Én is írtam általánosban egy nagy spirálfüzetbe mindenféle meséket, meg történeteket. Egy nap az egyik idióta osztálytársam elvette és hangosan, röhögve felolvasta az egyik történetemet az osztályban. Mindenki nevetett rajta, én meg szörnyen éreztem magam. Bár az én hibám volt, nem kellett volna bevinnem a füzetet. Egy kész csata volt, mire barátnőmmel visszaszereztük. Utána nem vittem be, sőt! Annyira mélyen érintett a dolog, hogy konkrétan én is kitépkedtem a lapokat a füzetből és évekig nem írtam semmit.
Csak később, főiskolás koromban kezdtem el újra írogatni, és azóta is folytatom. Hogy tehetséges lennék-e, azt nem tudom. De másoknak tetszik, én meg szeretek írni. Ennyi. :)
válasza:gonosz dolgokat műveltek veled irigységből, korlátoltságból
nagymamád biztos nem tartja sokra a művészeteket, a bátyád meg csak bunkó volt veled
ott laksz még velük?
válasza: válasza:Igazából az írásnak úgyis az volt a lényege, hogy valaki kérjen linket és reklámozhasd magad. Ez megtörtént, innentől, gondolom, már nem érdekelnek a válaszokat.
De azért leírom a véleményem. Nem olvastam semmit, amit írtál, mert az előttem visszakérdezővel ellentétben szerintem tök mindegy, hogy hogyan írsz és rajzolsz. Gyereknek ilyet nem mondunk. Nem csak Picassok rajzolhatnak és nem csak Tolsztojok írhatnak.
Ettől függetlenül, mint írtam, szerintem úgyis az önreklámozás volt a lényeg. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!