Mit lehetne tenni, ha ilyen rossz a helyzet, és a lányom apja nem csinál semmit, hiába kérem, nem tesz semmit?

Hát szerintem is megdöbbentőek itt a válaszok.

"van a kölyöknek még egy szerető anyukája" - nem, nincs. Egy anyukája van, meg egy másik nő, aki szereti és kedves vele. De ha az apjával szétmennek, nyom nélkül fog eltűnni a gyerek életéből. Ugye akkor sem mondjuk majd azt, hogy a gyerek elveszítette az anyukáját? Ennyi erővel bárkit hívhatna a gyerek anyának és apának, aki kedves hozzá és több időt tölt vele. A barátnője anyukáját, a nagynénjét, az óvónénit. Hol van a szavak jelentése?

"Neked van új párod? Ha lenne nem örülnél neki ha apának szólítaná?" - mi a bánatért örülne neki? Az miért jó? Nem szeretheti ugyanúgy, ha a keresztnevén szólítja?

"Én inkább örülnék, hogy a nő elfogadja szereti a gyermekem, (..) Mint gonosz féltékeny mostohaként tönkre tenni a gyermekem lelkileg (...)" - mert csak ez a két véglet létezik... ja, nem. Van a normális változat is, amikor a mostohaszülő kedves és korrekt a gyerekkel, de nem akar anyja helyett anyja lenni és átvenni a valódi szülő szerepét. Ha a valódi szülő már szinte semennyire vagy egyáltalán nincs jelen a gyerek életében, akkor esetleg megteheti, ha (!) a gyerek erre vágyik.

"ha ő vigyáz rá, gondoskodik róla, neveli, stb., akkor igenis anyai szerepet tölt be az életében" - nem. Amikor ott van, nem az ő dolga vigyázni rá, gondoskodni róla, és végképp nem ő neveli. Olyankor apánál van. A nő annyira vesz részt a gyerek körüli teendőkben, amennyire kedve van. Öröm, ha törődik vele, de attól még nem "tölt be anyai szerepet", még akkor sem, ha végig ő foglalkozik vele apa helyett (ezt bébiszitternek hívják). Az apa társának a szerepét tölti be. Lehet szeretetteljes, lehet jó, de nem anyai.

Írom mindezt elvált szülők gyermekeként. Anyám újraházasodott, a mostohaapámmal egy háztartásban éltünk, míg apámmal hétvégi apukaként ápoltunk jó kapcsolatot (a testvérem és én). A mostohaapám a lehető legkorrektebb hozzáállást tanúsította: mindent megadott nekünk, amire szükségünk volt, sosem éreztette, hogy számára csak "járulékos kötelesség" lennénk, ugyanakkor nem szólt bele a nevelésünkbe és nem próbált az apánk lenni. A keresztnevén szólítottuk (legyen Zoli).

Nekem mindig tiszta sor volt: az "apa" megszólítás egyetlen embert illet meg: apámat. Erre van ez a megnevezés kitalálva, nem pedig arra, hogy életünk minden jelentősebb résztvevőjére ráaggassuk. Zoli pedig Zoli. Ha néha valaki úgy emlegette nekem Zolit, hogy "apukád", hirtelen nem is tudtam, kiről beszél. Mikor rájöttem, kijavítottam: "ő nem az apukám, az apukám xy-ban lakik". Mindezt úgy, hogy a világon semmi bajom Zolival.

Nem értem ezt a "miért ne nevezhetne bárkit anyának" hozzáállást. Mi a francért kell bárkit úgy nevezni az anyján kívül?

OKé kérdező, de akkor se kelljen a másik nő ha a gyerekfelügyeletet kell megoldani.

Szerintem meg igen is féltékeny vagy. Attól hogy a másik nő is sajátjaként szereti, nem fog téged kevésbé szeretni a gyereked. De ha így hisztizel azt fogod elérni hogy a nő nem fog foglalkozni a gyerekeddel és ellenetek uszítja az apát. Az majd jobb lesz? Élvezni fogod?

A kérdezővel értek egyet. Én se örülnék, ha a fiam mást is anyának hivna, mivel anya csak egy van.

Én a helyedben a nővel beszélném meg ezt a dolgot.

Milyen válaszok vannak itt, neha meglepődöm, hogy akármit is kérdez egy kérdező, rögtön elkezdik ekézni...

Szerintem nem normalis, amit csinál, nem az nem normális, hogy megszerette, és foglalkozik vele, de hogy az igazi anyja háta mögött elkezdi anyának kezelni magát es ugy hivatni magát,ezt nem lehet hagyni. Nehogy rahagyd, beszélj a nővel és az apukaval is, állj ki magadért, hiszen a te gyerekedrol van szó és mindennek van határa. Érezze a nő a szavaidbol, hogy nem azzal van a bajod hogy szereti a kislányt, hanem hogy túlzásba esett, és a gyereknek már van anyja, ez nem egy olyan szerep a gyerek életében amit 2 nő is betolthet.

Szerintem itt a gyerek hozzáállásán múlik a dolog. Ha ő szereti ezt, meg szívesen szólítja anyának, akkor nincs ezzel semmi baj, a válással már úgyis hazavágtátok egyszer az életet, nem kell még abba is beleszólni, hogy hogyan hívja a nőt. Valamilyen szinten a lánya, a mostohalánya, de ilyen feliratú képkereteket gondolom nem árulnak... Nem a barátnője, mert a barátok egymás egyenrangú partnerei, a hat éves lányod nem tud egyenrangú partnere lenni egy felnőtt nőnek. A hét felében az a nő igenis egy szülő funkcióját látja el. Gondolom el is várnád, hogy pl. ne hagyja kiszaladni az útra, vagy adjon neki enni ha éhes, na ezek egy szülő, és nem egy barátnő feladai.

Most lehet itt ideologizálni, hogy anya meg apa csak egy van, de ez egy ideális világra igaz, ahol az emberek ha már gyereket csinálnak, akkor együtt is maradnak. Azzal, higy meghoztatok egy olyan döntést, hogy elváltok, bevállaltátok azt is, hogy új emberek fognak szülői pozíciókat betölteni, ha ez nem oké, akkor nem kell elválni. Innentől csak a mostohaszülő meg a gyerek dolga, hogy hogyan alakítják a kapcsolatukat, vagy hogyan nevezik egymást.