Melyik családtagodat szereted legjobban?

Férjemet és kisfiamat szeretem.

Apám alkoholista, anyám is szeret inni, meg kur@#válkodni. Egy bátyám van, de semmirekellő, segélyekből, alkalmi munkákból tartja el magát. Mindhárman csak akkor keresnek fel, ha kell valami, ami legtöbbször pénz. Szégyenbe hozták magukat, ezáltal engem is. Már nem is veszem fel a telefont nekik. A fizetésem tudom jobb dologra költeni pl a saját gyerekem.

Férjemet és fiamat.

Apukám meghalt. Anyáméktól haragban jöttem el 4éve otthonról, a mai napig nem tudják megemészteni. Nagyszüleim sincsenek már. Tesómék kicsik, 10 és 12 évesek, anyémék ellenem hangolták őket.

De férjemnek "sincs családja". Ő sem tartja senkivel a kapcsolatot, így egyenlőre 3an vagyunk egymásnak. Lassan 4en ☺

Most megfogtál. Hosszas töprengés után azonban azt kell mondjam, egyiket sem szeretem jobban/legjobban, csak MÁSKÉPP.

Asszonykámmal oly sok éve, s oly rendíthetetlen imádattal csüngünk egymáson, hogy bennünket tényleg csak a halál választ majd el, és jaj annak, aki arra kényszerül majd, hogy túlélje a másikat.

A csemetéim más kategóriába tartoznak. Ők a szemem fénye, és ha valamelyiknek segítene a halálom, nem sokat haboznék.

Anyám is él még. Sok bűnt követtünk el egymás ellen, de mára mindenre fátylat borított a múlt. Én +60, ő +80, így "vénségünkre" megértjük egymást, megértjük a régvolt bűnöket, és valóban mindenestől elfogadni szeretni tudjuk egymást.

A szeretetet nem lehet méricskélni.

A szeretet vagy van, vagy nincs.

Nincs olyan, hogy ezt jobban, azt kevésbé.

A szeretet olyan mint a terhesség. Ha terhes vagy, akkor terhes vagy. Nem kicsit. Nem is nagyon. Azt sem lehet méricskélni.