Csak a mi családunk ekkora katasztrófa?
Felmerült ma bennem a kérdés, csak a mi családunk ilyen rossz?
Férjemmel 4 éve élünk együtt, és ott tartunk, szó szerint nem tartjuk semmi rokonnal a kapcsolatot (egy fél kivétellel). A barátok csak ámulnak rajtunk. Most tényleg ilyen ritka, és mi pont egymásra találtunk ezzel a hasonló szituval, vagy másnál is azért van ilyen?
Nekem apukám meghalt 3éves koromban. Anyukám rá egy évre összejött nevelőapámmal, akivel a mai napig együtt vannak. Gyerekkorom másról sem szólt, csak a verésről. Sosem tudtam megfelelni nekik. Aztán ahogy nőttem a fizikai bántalmazás inkább verbálisra tért át. 24éves koromig kénytelen voltam otthon lakni. Addig nem volt 1 komoly kapcsolatom sem, mert nem tudtam olyan fiút hazavinni, aki tetszett volna nekik. 24 éves koromig megszabták, mikor hova kivel mehetek. Dolgoztam, tanultam, nyelvvizsgát csináltam, hazaadtam, házimunkából kivettem a részem, mégis egy szerencsétlennek tartottak, aki egyedül életképtelen lenne. 24évesen, 1 hónap ismeretség után költöztem férjemhez. Akkor pattant el a cérna. Rajtuk kívül semmi rokonnal nem tartom a kapcsolatot, mert anyáék megutáltatták velük magukat, ezért engem sem keresnek, válaszolnak. Apa részéről a rokonok mióta meghalt apukám, és anya összejött nevelőapámmal, azóta kitagadtak.
Férjem szülei elváltak, apukája meghalt. Anyóst a 4 év alatt láttam 5x max. Az esküvőnkre eljött hivatlanul, és meg is csinálta a balhét.
Az összes rokona az anyja részéről utálja, mert állítólag mint az apja teljesen olyan... 8évesen az anyja a nagymamánál hagyta őket, mert egy férfi fontosabb volt neki. A mama pedig utcára tette, mert férjem ki merte 8évesen jelenteni, hogy ő az apjával élne legszívesebben. Az apja családjából 1 emberrel tartja a kapcsolatot, de vele is csak a neten, mert angliába költözött.
Szoval a mi életünkbe egyáltalán nincsenek rokonok. Erre példát nem tudnék mutatni ismerősi körben.
Valaki még van ebben a helyzetben?
van pár ilyen család,nem ez az egyedüli eset.Sajnos a mai napig sok szülő veréssel és bántalmazással "nevel".
"A mama pedig utcára tette, mert férjem ki merte 8évesen jelenteni, hogy ő az apjával élne legszívesebben."
És végül a férjed nevelő otthona nőtt fel?
Hát tudod, a családunkat nem mi választjuk. És ne gondold azt, hogy egyedi az eseted. Az én szüleim kb 3 éves koromban elváltak, anyámmal és bátyámmal éltem, majd összeköltöztünk a nagyszüleimmel. Anyám sorozatban öngyilkos volt az éppen aktuális partnere miatt, öreganyám utált engem, mert én voltam a második unoka. Legalábbis ez volt az indok. Sorozatban kicsinálta a háziállataim, stb. Bátyámmal jól bánt, de ő meg ahogy felnőtt, úgy beszélt vele mint a kutyával, nesze neked nagy kivételezés.
Öregapám alkoholista volt, folyton összecsinálta magát. Aztán meghalt. Öreganyámat elvitte a másik lánya, mondván, most már őt is támogassa anyagilag, ne csak az én anyámat. A jelenlegi helyzet az, hogy anyámmal hébe hóba beszélek, mert hiába az anyám, teljesen más emberek vagyunk, és még csak azt sem tudom elmondani hogy hű de fasza szülő, mert nem annak való. Öreganyámékkal már évek óta nem tartom a kapcsolatot. Leginkább mindenki ment a maga útjára. Szóval egyetlen normális rokonom sincs nekem sem.
Szörnyű az ilyeneket olvasni, és az is, hogy vannak ilyen csaladok
1-es, 8tól 10éves koráig keresztanyjáéknál élt. 10évesen az anyja eszbekapott, hogy neki vannak gyerekei, bírósággal fenyegetőzve magahoz vette ismét őket. 14évesen újad pasi, újra az utcára tette őket, oldják meg az eletüket (batyja ekkor volt 18) akkor egy barátjahoz költözött 16éves koráig. Aztán ismét 2év otthon, kiskoru volt, nem mondhatott nemet az anyjának, hogy nem megy haza. 18at betöltötte, az exéhez költözött, 6évet élt ott. 24évesen pedig mikor szakítottak, onnantól a maga ura.
Borzalmas élete lehetett a férjednek,de neked se volt könnyű.
Nekünk ugyan több rokonunk van,de a kapcsolat nem a legjobb.
Sajnos ez van,változtatni nem lehet.
Nagyon sok család még ennél rosszabb is, de keveseknek van vér a pucájában, hogy kilépjenek a mérgező emberi kapcsolatokból. Van aki rávágja, hogy "dehát TSALÁD!", és szenved tovább.
Szóval az, hogy ti nem tartjátok a kapcsolatot, aránylag ritkább, de jól teszitek.
Én premier plánból nézem, hogy a férjem hasonlóan szörnyű családja őt kiidegeli, de ő mégis újra és újra belemegy a kisded játékaikba aztán összetörten jön oda hozzám, hogy már megint mi történt meg hogy viselkedtek vele. :(
dehogy vagy egyedül, én sem tartom egyetlen rokonnal sem a kapcsolatott 17 éves korom ota. Telibe aláztak amikor megtudták, hogy szakmát választottam és mondták, hogy majd az utcára kerülök. És most jönn a csatanó unokatestvérem is ezt választotta, töle meg el voltak ájulva
Kell a sz*rnak ilyen család!
Nincsenek rokonok...és?
Az emberek 90%-nak csak nyűg a rokon. Egyszerűen azért, mert teljesen más, össze nem illő emberek, akik kényszerből járnak össze mert "úgy illik". És elpazarolják egymásra a drága szabadidőt.
Sokkal fontosabbak a barátok, azok akik miattad vannak melletted, te választod őket, vagy az életstílus, közös ismeretség úgy adja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!