Mennyi az esély rá hogy később megbánom a teljesen egyedül maradást?(lemondok arról hogy párom/és a jövöben esetleg családom legyen)

A párkapcsolat kihívásokal jár és felelősséggel, probléma megoldó képességgel, tisztelettel.

Ezeknek az rendszeres gyakorlásáról mondasz le, amikor erről lemondasz.

#15,

kérlek, ne forgasd ki a szavaimat!

Egy szóval sem említettem, hogy az idősek otthonában nincs olyan személy, akinek gyereke, unokája van! Azt írtam, hogy sok idős, egyedül élő ember szomorú a magánya miatt.

Egyébként vannak ismerőseim, akik idősek otthonában vannak (voltak) és panaszkodnak a magányra (és az ottani körülményekre!...). Te beszéltél már ott lakóval erről?

Gondolom, senki sem kíváncsi különösebben a #15 (és 18-as) véleménycseréjére velem, ezért ez után a válaszom után senkinek semmilyen reakciójára nem válaszolok, de ezt még leírom:

Tisztelt Említett! Kérdező kérdezett valamit. Azt kérdezte, hogy mennyire esélyes, hogy később megbánja, ha teljesen egyedül marad, azaz lemond a páros életről és arról, hogy a jövőben esetleg családja legyen. A kérdése lényege, hogy ESETLEG megbánja-e, ha egyedül marad.

A #10-es válaszomban azt írtam, hogy az idős, egyedül élők nehezen viselik a magányt. Ez az esetek majdnem 100%-ára igaz! Hiába megy a klubba, szomszédba stb., otthon mégis a négy fal között egyedül van, szomorúan. Az idősek otthonában is sokan magányosnak érzik magukat, hiába laknak ketten vagy többen egy szobában. Igazad van: a nagymamád is magányosnak érezte magát, holott voltak gyerekei, de a Kérdező kérdése másról szólt! Olvasd pár sorral feljebb ezt a válaszomat, vagy olvasd el magát a kérdést. ÉN A #10-ben A KÉRDEZŐ KÉRDÉSÉRE VÁLASZOLTAM ÉS NEM FELTÉTELEZÉSEKRE. A zárójelbe tett utalásom az idősek otthonára szintén az ott egyedül élő, magányos emberekre vonatkozott, akik a szobatárs mellett is magányosnak érzik magukat.

Kár, hogy nem akarod folytatni a vitát, abból sokat lehet tanulni, ha normálisan érvelnek az emberek...

Köszönöm, de világ életemben kitűnő voltam szövegértésből, tökéletesen értettem, mire mit miért írtál. Ne haragudj, de honnan tudod, hogy a nagymamám hogy érezte magát? Sokszor az eszénél se volt, brutálisan magas cukor kínozta és szenilis lett. Attól pedig, hogy valaki egyedül él, még messze nem biztos, hogy magányos! Te hoztad fel a családmentes életre kapásból a magányos öregeket, mintha minden magányos idős azért lenne magányos, mert nem vállalt családot anno. Népes család mellett is maradhatsz magadra, és nem csak azért, mert a gyerekek (és az unokák) szemetek lennének, egyszerűen nekik is van saját életük, esetleg messze is laknak, ne adj' Isten olyan betegsége van az idősnek, amihez szakember kell.