Mi lenne a megoldás, ha ő is és én is itt akarok maradni?

Annó szüleim elváltak, és így az egyik nagymamámhoz költöztünk édesanyámmal, azóta is így élünk hárman (nagypapám már meghalt). Jelenlegi helyzetben minden oké, sőt, mamám végett jó is hogy itt lakunk, mert már egyedül nem boldogulna. Szóval jelenleg rendben vagyunk, de jövőre nézve máshogy képzelem el a dolgot.

Szóval közöltem édesanyámmal, hogy ha abba a korba érek, és lenne rá lehetőségem hogy elköltözzek itthonról, akkor én úgy szeretném hogy én maradok itt a családi házban, és ő menne el albérletbe vagy valahova.

Azért gondoltam így, mert én 100%-osan családi házban szeretnék lakni, főleg az udvar végett, és mert nagyon szeretek barkácsolni, asztaloskodni meg hasonlók. A lényeg hogy nekem mindenképp családi ház kell. Na már most, ezt a házat még nagyapámék építették, és nem akarom itthagyni. De még ha másik családi házat vennék (amit ugye nagyon nem akarok), akkor is sokkal-sokkal többe kerülne, mintha édesanyám költözne albérletbe.

A gond ott kezdődik, hogy ő sem akar innen elmenni. Nyilván kidobni nem akarom, hogy akarnám... Olyat vetett fel, hogy ő neki az is jó lenne ha az udvaron lenne egy külön kis ház, ahol ő lakna. De ez annyira abszurd szerintem. Mellesleg eleve az hogy nem akarok vele élni egész életemben is mintha rosszul esett volna neki. Ugyebár nem a veleéléssel van a baj. Ha lesz élettársam, akár feleségem, gyereket is el tudok képzelni, akkor eleve elférni se tudnánk, meg hát könyörgöm, az úgy milyen hogy feleség, gyerek, és akkor még lakjon velünk az anyám?

Most én gondolom rosszul, vagy mi? Meg is lepett a reakciója egyébként. Nem gondoltam hogy ennyire meg fogja lepni hogy én majd külön akarok élni. Tényleg szerintem ez a legésszerűbb megoldás. Mindketten itt akarunk maradni, de egyszerűbb neki egy albérletbe elköltözni mint nekem egy családi házba (amit megint hangsúlyozok, hogy nagyon nem akarok más családi házba menni).

Remélem valamennyire érthető volt... Köszi!