Jól tettem szerintetek, hogy nem fogadtam el?

Sziasztok!

Pár hónapja totálkárosra törték az autómat, azóta cégessel járok, amivel nyilván korlátoltak a lehetőségeim.

Elkezdtem gyűjteni egy újra, mert ha nem muszáj hitelt nem akarok felvenni vagy minél kevesebbet, így úgy terveztem, hogy ha 1 milliót félreteszek, akkor arra már csak minimális hitelt kell felvennem.

A sógornőm felajánlotta, hogy maradt a lakáseladásból 2 milliójuk, ami nem kell most sos nekik, majd részletekben visszaadom. Megköszöntem szépen és mondtam, hogy annyira nem sürgős a kocsi, mert itt a céges, gyűjtögetek inkább.

Azóta folyamatosan mondja, hogy szívesen adná, részletekben meg jó nekik, mert nem kell. A tesóm sem tudja leállítani, mindenáron segíteni akar. Szeretem a sógornőmet, 8 éve már inkább testvéremnek tekintem, de pontosan tudom, hogy egyszer ilyen a hangulata, egyszer olyan. Egyszer imádja a szüleit, aztán ők a legnagyobb szemetek a világon. Anyukámat is imádta, aztán őt is kikezdte, amiből lett is egy balhé köztünk. Ebből kiindulva (még nem volt rá példa, de...) engem is bármikor kikezdhet. Nem szeretném ha x idő elteltével a fejemhez vágná, hogy bezzeg ő... többek között ezért sem szeretném ha segítene.

Plusz ha valamit megtanultam a családom egyik felétől az az, hogy a segítség nincs ingyen, nem önzetlen (akkor sem ha nálam az, de nyilván én vagyok rosszul bekötve). Rossz tapasztalataim vannak, nem szeretek semmilyen téren tartozni másoknak, nem szeretek másokra utalva élni.

Ezt nem érti meg, hiába mondtam és már belémmagyarázta, hogy én vagyok a hülye, mert szívesen adná. De én akkor is úgy érzem, hogy nem kellene elfogadnom.

Ti hogy látjátok?