Mit kéne tegyek?

A szüleink elváltak és a tesómat ez kissé megviselte. Már azelőtt is járt pszichológushoz és azóta is folytatja. Ezzel viszont csak a gond van.

Az apánk belemagyarázta, hogy ő mindent megad neki és ez a mindent tulajdonképpen azt jelenti, hogy teljesen el van engedve és már annyira elfajult, hogy ha nem az van, amit ő akar akkor teljesen kifordul magából. Mindenkit lenéz, kihasznál, pedig ő nem ilyen volt. Csak szeretetre van szüksége, amit az apánk tárgyakkal próbál pótolni. Nagyon önző lett és észre se veszi, hogy ezzel a viselkedésével mindenkit megbánt a környezetében.

Persze ennek az ő szemében én meg az anyánk vagyunk az okai, hogy nem szeretjük. Ha nem úgy ugrálunk, ahogy ő fütyül, akkor egyszerűen leszar. A magyszüleim és az anyám teljesen belebetegedtek.

Szóval visszatérve a pszichológushoz... a hölgy meg ezt a viselkedést csak erősíti benne. Azt mondta neki (ezt a tesóm mondta el!!), hogy ha csak ellehetetleníteni tudjuk, akkor jobb ha nem is tartja velünk a kacsolatot.

Olyan durván elborult szövegeket szokott mondani, hogy kételkedek abban, hogy ő ugyanaz az ember, akivel én a gyerekkorom töltöttem.

Próbáltam szépen meggyőzni. Próbáltam csúnyán. Sehogy se lehet. Beszéltem már az apámmal, hogy kezdjen valamit a szituációval, rúgja ki a pszichológust vagy tudomisén, de nagyon konkrét választ nem kaptam, csak, hogy gyereket nevelni komplex dolog, majd megértem, ha lesz.

Ebben teljesen igaza van, nem is vitattam. De ő sehogy se nevel. És ez nem csak nekem tűnt fel. 5 éve még nem volt ilyen a húgom és azóta ő "nevelte".

Mit kéne tegyek? Nagyon bánt és két tűz között érzem magam.

Szeretném, ha a testvéremnek normális felnőttkora lenne, ha már ilyen szépen le lett rontva a gyerekkora vége. Abba is belegondoltam, hogy mi lenne, ha magamhoz venném, de nemhiszem, hogy a gyámügy vagy ő ebbe belemenne.