Ki mit tenne a helyemben, hogy kilábaljon ebből a szörnyű helyzetből és végre boldog legyen? Talán a világ legszebb szerelmi kapcsolatából lett ez a pokol!

Na ácsi!

Asszonyka majdnem félrement, és ráken mindent, hogy mert ilyen- olyan depressziós, azért nem jó a családi hangulat stb. A kérdező meg olyan szerelmes (leírása szerint is) hogy nem látja a fától az erdőt. Hogy talán azért depis, mert van rá oka, asszonyka meg ahelyett hogy segítene megoldani, jóindulatúlag bevallja, hogy már nem is szereti...

Szakembert. Ja, a feleségének! (mindezt nőként írom!)

V

A mai világban olyan könnyű vagdalkozni azzal, hogy vetesse el a nő a gyereket, stb.

És ki az, aki hajlandó lesz végre felelősséget vállalni???

Az életeket - akár a még meg nem született gyermek(ek)ét, akár bárkiét - csak úgy miért kellene a problémák hevében elvenni, megcsúfolni, kidobni, alázni, soroljam még??

Mi a fontos?? A bosszúállás? Önmagunk megvalósítása? Ja, ha majdnem megcsalt, akkor már tuti, nem szeret, és akkor hagyjam el??? UGYAN!! Először is fel kell ismerni, hogy probléma van. (Ezt meg is tetted, ez jó!) Aztán a problémát nem úgy kell megoldani, hogy egy-két huszárvágással életeket tönkreteszünk! A problémát MEG KELL OLDANI, mert egy (főleg ekkora) családot nem lehet lazán szétzilálni. Össze kell tartani, ahogy a régiek tették! Kár, hogy már nem tanulhatunk tőlük...!

Szóval: a problémák legtöbbjét valaminek a HIÁNYA okozza.

Gondold át, nálatok ezek a hiányok mik? A humort és a kedvességet említettem pár sorral feljebb. Van rá ötleted, hogy hogy csempészd be ezt a mindennapokba? Mert igen: dolgoznod kell a családodért! A feleségedért, a gyerekeidért! Kemény út lesz, és göröngyös. De nem akarod őket elveszíteni. Akkor viszont jön a második lépés (a felismerésed után), az pedig már a tett kell legyen.

Vigyél haza egy szál virágot, tedd vázába, amíg nem látja. Ne várj érte köszönetet, dicséretet. Ha meglátja, és nem érti, miért, csak annyit mondj kedvesen mosolyogva, hogy "csak úgy. Férfias akarsz lenni NEKI, ezért férfiként hoztál egy szál virágot." Ennyi. Ne ömlengj, hogy mert így meg úgy szereted. Ne kérdezd, hogy ugye örül neki. Csak menj a dolgodra.

És gondold át, mi hiányzik még? Pl. kártyáztatok régen? És már rég nem? Teremts elő egy paklit, és kérdezd meg, lenne-e kedve egy partihoz? De ne nyomulj! Azt már neked kell látnod, hogy mikor léphetsz meg ilyeneket.

Egyébként meg kerek perec kérdezd meg, ha még nem tudod, vagy nem látod, hogy számára mitől férfi a férfi. Minek örülne, ha mit és hogyan csinálnál? Ne magyarázd hozzá, hogy azért kérdezed, mert szeretnél a kedvében járni. Egyszerűen csak légy lényegre törő, figyelj, és úgy cselekedj.

Szoktad dicsérni a testét, ha bugyiban flangál előtted? Tedd azt, de "macsósan"... "Hm, bébi, milyen jól áll neked a növekedő pocak, fordulj csak meg, hadd nézzelek hátulról is...!" És ha megteszi, ha megfordul, már nyert ügyed van! Mert rád hangolódott. Ha morog kettőt, és semmibe vesz, akkor máshogy kell próbálkozz. Csak ne rögtön a sikertelenség után. Hacsak nem tudsz pl. humoros lenni. Vegyél fel egy kalapot, bújj ki a ruhádból, állj elé egy alsógatyában, és add elő a tehenészlegényt, szádban a szál virággal. Tájszólással dicsérd a bokáját. Vagy ilyesmi. Valamivel csak ki lehet billenteni a morózusságából... Persze, csak ha ő is tényleg akarja.

Aztán: mi hiányzik még? Mi volt régen, ami jó volt együtt? Fel kell eleveníteni.

És tényleg nagyon fontos a SOK HUMOR. Nyugodtan légy bolond. Nevettesd meg. És nevess vele együtt.

oh az Internet bája, hogy mondjuk egy Y generációs magyarázza meg a tutit az életről.:) vicces. a nyavalygós bekezdésű egy barom, aki meg a gyerekek elvetetésével dobta fel itt a hangulatot, annak gratulálok, hogy ismeri a határokat.

Kérdező.

Írtad, hogy szerelmes vagy a feleségedbe viszont bizonyos 'férfivesztésen' mész át mellette. nem gondolkodtál azon, hogy te szereted ezt a helyzetet? panaszkodsz rá, nem tetszik és hasonlók...de mégis tűröd. mindennek van egy forrpontja. ha benne lóg a kezünk egy vízben, amit közben forralunk, egy ponton akkor is kihúzzuk, bármennyire együtt melegedett a vízzel. mert nincs tovább, vége. a kapcsolatokkal is így vagyunk. csak azt tűrjük, amit mi is megengedünk, aztán ha tűrhetetlen kihúzzuk a kezünket. ha sokáig fennáll a helyzet és csak a szenvelgést tudjuk cselekvésként szervezni, ott lehet, hogy nekünk is szükségünk van a szenvelgésre.

és bocs de nincs olyan 15 év után, hogy 'nem vagy férfias'. ez az 'elhidegültem tőled' mondat gyengédebbnek hitt, ámde a másik önbecslésére és érzelmeire borzasztóan szemét mondat. Inkább megsemmisít téged, minthogy egy fájdalmas de őszinte felnőtt beszélgetésbe kerüljön veled? nem nőies.

Nekem úgy tünik a kérdező egy önző hisztis ember aki lelki zsarolással akkarja maga melett tartani a feleségét.

Ha anyira beteg vagy már rég kereshetél volna egy orvost ehelyet te féltékenykedsz és szívod a lelkét.