El fogok költözni, de hogyan zárjam le velük a kapcsolatot?
Most végre úgy tűnik, hogy végre lehetőségem lesz elköltözni itthonról.
Nem szeretnék összeveszni a szüleimmel, de azt sem szeretném, ha gyakran keresnének, esetleg kerestetnének. Nyugalomra van szükségem. Mármint tisztelem és kedvelem őket, de nem normális az, amit gyermekkorom óta kapok tőlük. Nincs semmi önbizalmam, és motivációm bármihez, mert sem biztatást, sem elfogadást nem kaptam soha, csak gúnyoltak mindenért, ami érdekelt. Le is néztek, hülyének tartottak, de rajtuk kívül soha senki más nem vélekedett így rólam (sőt). Mindezt azért, mert egy traumatikus eseményt nem tudtam magamtól feldolgozni.
26 évesen még mindig itthon lakom, mert belém beszélte anyám, hogy képtelen lennék magamat eltartani, és lebeszélt az egyetem melletti munkavállalásról is (természettudományos szakon tanulok, jövőre végzek). Gondoltam arra, hogy kiveszek egy albérletet, és korán reggel elmegyek a cuccaimmal, csak egy levelet hagyva. Ez mennyire jó ötlet? Ti mit javasolnátok?
válasza: válasza:
válasza: válasza:Én ebből csak azt nem értem, hogy mért tiszteled és kedveled őket?
Egyébként annál azért tényleg becsüld őket jobban, hogy ne gyáván és sunyin levelezgess velük, hanem mikor már minden megvan, szerződés megkötve, bérleti díj kifizetve, kulcs a kezedben, akkor férfi módra (már ha az vagy) elébük állsz, és közlöd, és úgy mész el a cuccoddal! Tudniilik felnőtt vagy, és vállalod a tetteidért a felelősséget, mert tudod, hogy helyesen teszel, és jogod van hozzá! (Mellesleg előfordulhat még olyan, hogy rászorulsz a szüleidre, és ilyen levelezgetés után én biztos nem fogadnálak többet be.)
válasza: válasza: válasza:Érdekes, hogy mindenkit lepontoz a Kérdező, aki a nyílt kommunikációt javasolja.....
Gyenge jellem vagy, akár tetszik, akár nem. Mi az, hogy anyád lebeszélt a munkáról? Ha valamit akarok, azt tűzön-vízen keresztül viszem, és nem másért, hanem magamért
Utolsó: nem én voltam, aki lepontozta őket.
Amúgy tényleg gyenge jellem vagyok, hogy eddig ezt nem mertem meglépni. Meg azt hittem, hogy ha elég jól végzem az egyetemet, az elegendő bizonyíték lesz nekik arra, hogy 1) komolyan gondolom, 2) mégsem vagyok akkora nulla, mint gondolják. 4,05 volt a legutóbbi félévben a kreditekkel súlyozott átlagom, és egyszer sem csaltam, vagy buktam meg. De tévedtem.
válasza:Azért érdekelne a szüleid hogyan építették fel magukat.
Talán dolgoztak suli mellett? Nehezen ment eleinte?
Lehet csak ettől akartak megóvni h te tudj tanulni.
Én csak örültem volna ha ilyen szüleim vannak és nem kell mennem egyből dolgozni 8. Után, aztán 0 ft-al neki állni később tanulni és albi mellett dolgozni.
Neked sztem azért egy szerencsés helyzeted van.
Csak egy levelet hagyni bunkóság. Le kell ülni velük beszélni h te ezt akarod.
Örülj neki h 26 évesen mindiv otthon laksz és nem lettél mibaxva h takarodj ha nem dolgozol, mert a tanulásból nem lesz pénz...
Amúgy NEM LEHET velük beszélni.
Higgyétek el, egyáltalán nem állnak hozzám támogatóan, egy hülye nyomoréknak tartanak, akinek be kell fognia a száját, minden szavukkal, tettükkel ezt éreztetik.
Bezzeg a három testvérem, na ők tünemények, és sosem ártanának senkinek. Pláne, hogy a legidősebbik tett tönkre, és az a vicc, hogy másokkal is megtette AZT a dolgot. (Nem írom le, hogy mivel, mert még rám fogják, hogy az egészet csak kitalálom. Egy törvénybe ütköző, nagyon súlyos bűncselekményről van szó.)
Ezt nem tudtam magamtól feldolgozni, és ezért kapom a sz@rt folyton.
Ha végre sikerül kikönyörögnöm valamit, ami valamennyire a javamat szolgálja, rögtön jön az, hogy lelki terrorban tartom őket, és miattam szenvednek.
Ha bármi rossz történik, amihez semmi közöm, akkor egyből én vagyok a hibás. Ez mindig is így volt.
A legkisebb piszlicsáré dologért olyan szintű és annyi lecseszést kapok, amennyit bárki más kb. egy bűncselekmény esetén érdemelne (Igazából én is, mert miért lennének mások különbek nálam?). Régebben előszeretettel vertek is, most már - mivel nagy vagyok - felhagytak vele.
Látnotok kéne, hogyan járok-kelek a világban, mennyire félek az emberektől, és hányszor kérek bocsánatot. (Habár sajnos senkit sem érdekel.)
Van pszichológus, tudom, de amíg nem kerülök el ebből a mérgező környezetből, hatástalan lenne.
Na, ezért akarom MINDÖRÖKRE itt hagyni őket. Erre gyűjtöttem már jó ideje, lemondva minden vágyamról, eléggé el is hanyagolva magamat (ráadásul nem is szépítkezhetek, mert amiatt is bűntudatot kell éreznem: időpocsékolás, pénzpocsékolás, útban vagyok stb.).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!