Eddig szerették és visszasírták, most, hogy lánykérés volt, lebeszélnének róla? Ennek mi értelme van?

Összefoglalva:

Kipróbáltál több partnerkapcsolatot, ez nem "k.válkodás", mint azt "kedvesen" valaki írja. Ezek után, szerelmesen döntöttél az első mellett, aki szintén téged akar.

A tervezett jövő nyári esküvőig együtt éltek, tehát ki fog derülni, ha van valami probléma.

Én ebben semmi kivetnivalót nem látok, még több, mint egy éve van mindkettőtöknek, ha meg akarjátok gondolni magatokat. Sok boldogságot.

#16 Valóban az a kontra, hogy a 18 éves még gyerek, vagy legalábbis nem igazán felnőtt. De szerintem ez nem arra érv, hogy gyermeteg hiba volt szakítani, hanem arra, hogy gyermeteg hiba lett volna együtt maradni úgy, hogy a másik kamasszal gyerekkoruk óta össze voltak nőve, és csak egymásról volt fogalmuk, az életről meg alig, de amit ismertek, jónak tűnt.

Óvodás korunkban azt mondjuk, kukások akarunk majd lenni, 15 évesen azt, hogy a szüleink mindent rosszul csinálnak, 18 évesen azt, hogy a "kavarás" hiányzik az életünkből. Miért? Mert még fogalmunk sincs, mi a munka, mivel jár a felnőttség, mi az élet. A világot csak lassan ismerjük meg, és a leglassabban önmagunkat, ez a felnőtté válás.

A kérdező érezte, hogy valami kimaradt az életéből, de mivel fogalma sem volt, mi van a párkapcsolata "falain" kívül, csak az orra előtt folyó kavarásokat látta, tévesen ezt azonosította a hiányérzete okaként. Aztán kiderült, hogy baromira nem ez volt az, mivel csak két kapcsolata volt utána, ahelyett, hogy rudiról rudira kezdett volna ugrándozni. De megtalálta, amit keresett: a saját élmények, önállóság, élettapasztalat hiányzott neki valójában. Senkinek nem való, hogy gyerekkorától össze legyen kötve valakivel. Megismétlem: párkapcsolatban nem lehet felnőni.

Ostobaság lett volna az egyetemet, nagy terveket, és főleg az ezekkel járó önállóságot eldobni azért, hogy örökre elköteleződjön amellett, amin kívül semmi mást nem ismer 13 éves kora óta. (Itt nem csak magáról a fiúról beszélek, hanem a kettejük egész életéről. Olyan, mint "soha ki nem menni a falu határán kívülre".)

És muszáj volt választani a fiú és saját maga között, mert tőle sem várhatta el, hogy mindenhová vele menjen, és az ő útját járja, a távkapcsolat pedig ugyanúgy szakítással végződött volna.

Nem az a baj a történetben, hogy a felnőttkora hajnalán szakított a fiúval, hanem az a szerencsétlen véletlen, hogy túl korán találta meg a (talán) igazit.

Nézd te egy gyerek voltál és behisztiztél, hogy te még dugni akarsz másokkal is, mert a többiek is ezt csinálják (nagy szerelem...), ezek után értelem szerűen szakítottatok és éltétek az életetek.

A probléma, hogy a srác valószínüleg mindig is visszaakart kapni és te is visszakaptad a kiélések után a biztos partnert.

A tempó túl gyors és szerintem te a biztos kapcsolatra hajtasz tudat alatt és szerelemnek hiszed, a srác meg valójában sosem tudott elfeledni és most gyorsan elvesz mielőtt megint ráunnál.

Én még naaaagyon nem házasodnék a helyedben, hanem kivárnám, hogy az unalmas hétköznapokban is fog-e dúlni a szerelem vagy megint rád jön a mehetnék.

Túl gyors a tempó.

Egyébként rég nem is a kérdésről beszélgetünk, ez nem a "felnőtt párkapcsolatok", hanem a "családi kapcsolatok" kategória. A kérdező a kapcsolatában teljesen biztos (nem arról kérte ki a véleményünk, 18-as, és tökre nem arról tette ki a kérdést, hogy jó ötlet-e a házasság, még csak a sorok között sem utalt ilyesmire, te valahol nagyon elkalandoztál), a kérdés nem a kapcsolatáról, hanem a szülei, nagyszülei megváltozott hozzáállásáról szól.

Kérdező, a 15-ös válaszomban már megírtam, hogy szerintem most mi a családod problémája, azt viszont nem mondtam, hogy akkor eddig miért sírták vissza ezt a fiút. Mert vannak szülők, akik ha úgy látják, hogy a gyerekük rossz döntést hoz, szeretnek hosszú évekig károgni rajta, és siránkozni egy "mi lett volna, ha" lehetőség elúszása fölött, akkor is, ha az már visszahozhatatlan. Ez felesleges és bosszantó, mert csak egy időgép tudná megadni amit akarnak, az meg nincs, így a sajnálkozásuk nem iránymutatás, csak cseszegetés.

Azzal, hogy újra összejötettek, te nem "visszacsináltad" azt, amit ők visszasírtak, hiszen a szakítást és a "kihagyott" éveket nem lehet visszacsinálni. Ez már nem AZ a kapcsolat, hanem egy új, másik kapcsolat, ezért másképp állnak hozzá.

Nagyon sajnálom azt a fiút. 😞 Valószínűleg odáig van érted, de ez nem kölcsönös. Hiába magyarázkodsz, Kérdező, ha igazán szeretted volna nem dobod el sem külföldi lehetőségért, sem más pasikért. Egyszerűen el se tudtad volna képzelni az életed nélküle. Gondolom már csak a megszokás tartott össze vele.

Látok közvetlen példát hasonló esetre:

Anyukámnak is volt egy gimis szerelme, majd annak vége lett, és az első munkahelyén megismerkedett az egyik kollégájával. Ő hozzá is ment feleségül, és lettem én. Na nem sokkal később elváltak, és a gimis szerelme visszafogadta, elvette. Esetében ez még durvább, mert már elváltan, gyerekkel együtt! Szépen éldegéltünk nevelőapummal, aki tényleg csodálatos ember. Ennek ellenére anyukámnak kb. 10 év múlva lett egy "kattanása" és elkezdett a szeretőjéhez járni, aki egy megint másik férfi. Pár évig együtt volt azzal is, a nevelő apukám még ezt is eltűrte, azóta is együtt vannak. Szerencsére a szerető már nincs képben, remélhetőleg nem is lesz másik.

Na had ne mondjam a véleményem édesanyám viselkedéséről...

A férje a mai napig odaadóan szereti. Felháborító, hogy így kihasználja a jóindulatát.

Csak remélni tudom, hogy a te párod nem így fog járni, és valóban képes leszel őt boldoggá tenni. Egyébként gratulálok az eljegyzéshez, te biztos, hogy nagyon jól jártál.

nem vagy k..rva,de én várnék a házassággal és nem csak 1 évet. Most csak szerelmes vagy abba a srácba aki a stabil kapcsolatot szimbolizálja, ő pedig boldog, hogy visszakapott. De nem lehetett nagy szerelem ha ilyen könnyedén dobbantottál, mert:

"18 évesen "bekattantam", hogy én még élni akarok, minden barátnőm "végigkavarta" a gimit, nekem meg már szinte egy élettársam van"

Most meg hogy nincs senki beleszerettél a biztos pillérű szerelembe és nem a futó kapcsolatba, ennek fényében viszont túl gyorsan haladtok.