Valami baj van a párommal, mit tegyek?

Szerintem fölösleges mindenekelőtt a pszichológushoz rohanni. Valóban szociofóbiáról van szó, de mivel azt írtad, ismerős emberek között felszabadult, nem hiszem, hogy annyira súlyos lenne az eset. Mindenekelőtt az önbizalmát kell helyreraknod. Ha a kapcsolatotokkal minden rendben van, akkor az oké, mert egy nőnél sokat számít a saját önértékelésében, ha nem jól működik a kapcsolata, ugyanis mi vagyunk a "családi tűz őrzői." Nem szokott magára kellemetlen megjegyzéseket tenni? Fontos lenne, hogy kiteljesítse önmagát. Ehhez tudatosítanod kell benne, hogy te úgy szereted őt, ahogy van, és nem kell mások elutasításátől félnie, főleg azokétól, akiket nem is ismer. Le kell küzdenie a szorongást, ehhez viszont meg kell találnia önmagát. Kérdezd meg tőle, mire vágyik, és fogjon bele! Például ha mindig is szeretett rajzolni, akkor töltsön vele több időt, satöbbi... a lényeg, hogy fedezze fel saját jó tulajdonságait! Sok türelemre lesz hozzá szükséged, de ne add fel. Ha egyedül már végképp nem boldogulsz, akkor kérhetitek szakértő segítségét, ha ő is benne van a dologban.

Remélem tudtam segíteni. :-)

11:04 Én hiszek az uncsitesómban. Sokat beszélgetek vele. Mióta az eszemet tudom ő mindig is 'beteg' volt. Ez nem most kezdődött. Nem minden doki pénzorientált, s nem hiszem, hogy direkte fent akarják tartani a betegségét. Azt sem hiszem, hogy gyerekkorában valaki direkte tette volna ezt vele, hogy később pénzforrás legyen.

Kedves kérdező. Ismételhetem önmagam. Érdemes megkérdezni egy szakértőt. Ad jó tanácsokat, amit lehet alkalmazni. Ami a legfontosabb elfogadás, bizalom, segítő kéz. A többi úgyis alakul. :) ;)

1. kérdező, ez betegség

2. látatlanban nem lehet megmondani, hogy pontosan milyen betegség (depressziónak nem tűnik, ezt csak a hozzá nem értők hangoztatják, mert divatos), pánikbetegségnek sem, de hasonló helyen kell keresgetni

3. szakirányú diploma nélkül (meg mondom, látatlanban) itt neked senki nem fogja tudni megmondani az igazságot, csak összehordanak hetet-havat, a felét se hidd el

4. az okosoknak mondom, hogy a pszichológus nem írhat fel gyógyszert (innen is látszik, mennyire értenek a dologhoz), kizárólag a pszichiáter

5. ha a pszichiáter felírja, akkor meg nem lehet pozitív gondolkodással kimászni a dologból, mert a beteg szervezet nem úgy működik, mint az egészséges, ezt ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni (ha vashiányos vagy, hiába ismételgeted, hogy vas, vas, jól vagyok, ha nem kapsz vasat, nem gyógyulsz meg)

6. nem igaz, hogy az orvosok életük végig magukhoz akarnak kötni, viszont ezek nagyon bonyolult és nehezen kezelhető betegségek, nem biztos, hogy elsőre eltalálnak mindent

7. nagy hiba, hogy a sajtát szülei nem veszik komolyan a problémát és nem kezeltették, szégyellhetik magukat (attól, hogy a gyereküket hibáztatják, hogy nem szedi össze magát, még nem oldódik meg a probléma - én össze tudom szedni magam, te is, de egy beteg ember nem)