Ez mi volt?! Nagyon kiakadtam! Csak túlreagálom?

Jól van, kérdező, értelek én...csak nehéz a helyzeted. A szíved vezet 1:0-ra.

Ha tanácsolhatok valamit, akkor hagyd most ezt a szitut, "pihenj rá" , ezt mondta,ez van. De legyen nyitva a szemed,az elméd és legyél szigorúbb önmagaddal is ,ha megint megbánt(ana).

Belekeverhetnéd, hiszen sok apró részletből állhat össze a teljes kép.

Ez így valóban egyre kevésbé oké. És mi az, ami abban a lányban meg van? Biztos, hogy nem külső dolog? Ha belső, az se sokkal jobb.

Te is érzed, hogy valami nem stimmel, én is érzem az én tahó páromon, csak olyan nehéz ezzel szembenézni. De nekem már sikerült elég jól, csak közben úgy viselkedik, hogy elbizonytalanít. Mi csak 2,5 évesek vagyunk. És idősebbek, mint ti, én ezért sem dobhatom őt olyan könnyen. Most jöjjön egy újabb kapcsolat, újabb összeszokás, költözés...á....32 éves vagyok, ha újabb kapcsolatba kezdek, abban már nem igen lesz gyerek. Mert persze rögtön nem szülök. Én már kifutottam az időből, hogy nagyon válogassak, de te még olyan fiatal vagy. Nem tudom, mit kéne tenned, de ha már meg is csalt...

OFF 12:16-os válaszolónak ("Az én párom is mondott hasonlót kb. 1 hónapja...")

Tudom, hogy a nők híresek a kombinálásról, én is az vagyok, de még női szemmel is kissé bonyolult a gondolkodásod. Értek mindent amit leírsz, de egyértelmű, hogy súlyos önértékelési problémáid vannak, amit minél előbb meg kellene beszélned a pároddal. Ha tudná, hogy ilyen érzékeny vagy minden apró véleményére a nőkről, női alakról, stb., lehet, hogy nagyobb hangsúlyt fektetne arra, hogy többet dicsérjen és többször mondja el mi tetszik benned/rajtad. Szinte minden szavába belemagyarázol valamit, szerintem nem kellene ennyire túlbonyolítani... Csak jóindulatból írtam! Sok sikert!

A kérdezőnek: az nem baj, ha az embernek mások is tetszenek, de! nekem az a furcsa, hogy a párod nem azt mondja, hogy a barátnődnek tetszik a szeme, a stílusa, egy tulajdonsága, stb, hanem, hogy van benne valami, amit nem tud megfogalmazni... Ilyet szerintem azok szoktak mondani, akik éreznek valamit a másik iránt, még ha valami minimálisat is. Hatással van rá, de nem tudja miért, mivel nem egy valami fogta meg, hanem az összkép. Persze reméljük nem így van, de azért én még egyszer elbeszélgetnék vele a dologról...

Azért nem könnyű velünk, nőkkel, ahogy olvasom... :) Ha nem őszinték velünk, akkor az a baj ("dehát miért nem mondtad, hogy így érzel?!"), ha őszinték, akkor meg az (sokkoló, tapló, TÚL őszinte, stb.)

Az én párom is az utóbbi (legyen egyszerűen csak őszinte) kategóriába tartozik, amit valóban eleinte nekem is nehezemre esett elfogadni, mivel korábban nem találkoztam ilyen példánnyal. De ha néha fájó is az igazság, azt hiszem, jobb képben lenni vele, mert csak így van esélye az embernek arra, hogy változtasson, bármilyen irányba! Ezzel az őszinteséggel biztosítják nekünk a döntési helyzetet, és ez szerintem sokkal inkább tisztelet, mint a másik véglet (a "tapintatos hallgatás"), mert az én párom pl. akkor is inkább az őszinteséget választja, ha tudja, hogy ezzel esetleg Ő veszíthet, mert bármikor benne van a kalapban, hogy én úgy reagálok, hogy ez nekem nem kell, lapát, vagy durci, és mégis bevállalja.

Másrészt lehet, azért félünk ennyire az őszinteségtől, mert ilyenkor is tükröt tartanak elénk, és lehet, nem tetszik, amit a tükörben látunk. Fájhat a tehetetlenség, mert nem biztos, hogy tudunk változtatni a tükörképünkön. De ettől függetlenül ez a másik részéről akkor is egy esély, hogy kezdjünk azzal valamit, amit ő észrevételez.

És ahogy egy baráttól is elvárjuk, hogy akár kíméletlenül is, de őszinte legyen a saját érdekünkben, miért ne tehetné ezt a párunk is? Bagatell példával élve: inkább mondja meg, ha szarul sminkeltem ki magam, biztos sérteni fogja a büszkeségemet, de legalább nem csinálok magamból hülyét az utcán... És az sem zavar, ha hozzáteszi, hogy a szomszéd Mariska nagyon ízlésesen sminkeli magát, legfeljebb fogom magam, bekopogok a szomszéd Mariskához, és veszek tőle pár sminkleckét :)

Ezt a fajta őszinteséget ne keverjük a csúnya veszekedések során elhangzó vagdalkozással. Aminek szintén lehet igazságtartalma, de a célja csupán az, hogy jól megbántsuk a másikat....

Az a baj, tudod kedves előttem szóló, hogy-szerintem- félreérted.

Én nagyon szeretem a páromban, hogy őszinte. (ha már személyes példákat hozunk).

Megmondja, hogy ez nem áll jól, ezt ne vedd fel! Ez nagyon jó, ezt vedd fel! Neked nem jó a kék szemhéjpúder, a zöld sokkal jobb volt szívem..."szóval ez kell igen is.Ebben egyetérthetünk.

De akkor megint belinkelem:

"Mondta hogy nagyon szeret, és semmi baj nincs velem, de benne van meg az, amit ő keres egy nőben... Mondta hogy bennem is megvan, de kevésbé... "

Más őszintének lenni, meg megmondani azt, hogy figyu, okszi, szeretlek meg minden, de tudod én nem találtam meg benned, azt hogy....

Na. Sajnálom. Kemény dió.

Ez az őszinteség-nem őszinteség teória nem csak annyira a kérdezőnek szólt (ahogy látom, már ő is hozzászokott :), hanem a kommentek elolvasása után fogalmazódott meg bennem. Úgy látom, ez sok helyen probléma forrása.

Én egy bagatell példával illusztráltam a helyzetet, de ez nem csak a sminkelésre, öltözködésre lehet igaz (szerintem), hanem igaz lehet akár egy belső tulajdonságra is. Mondjuk nem tudjuk, hogy milyen belső tulajdonságra gondolt a kérdező párja, és a helyzet az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ő sem tudja, lehet, hogy csak nem akarja/nem meri még elmondani, hogy pontosan miről van szó. Kedves kérdező, én a helyedben azért ezt még megpróbálnám kideríteni, mert ha akarnál sem tudnál változtatni a helyzeten addig, amíg nem tudod, min kéne változtatnod.

Ez kicsit olyan, mint amikor a legjobb barátnőm 16 éves korunkban egy ideig állandóan mondogatta nekem, hogy olyan furcsa lettem mostanában. Én meg hiába faggattam, hogy mi a furcsa bennem, mert én nem vettem észre, de ettől függetlenül lehet, hogy igaza van, és ha káromra változtam, szívesen odafigyelek, és változtatok, de nem mondta meg, mindig csak annyit válaszolt, hogy "nem tudom, de fura vagy". Hát így nehéz :) De ez már nagyon-nagyon rég volt, azóta rendeztük sorainkat.

Az embernek mindig szüksége van fejlődésre, és ennek eszköze lehet egy ilyen kijelentés is a párod részéről. Nem mindig csak annyit kell ebből észrevenni, hogy Te nem vagy elég jó, vagy hogy a barátnőd jobb, vagy hogy a párod most megbántott, hanem utánamenni, hogy mit akar közölni, mit hiányol, mire van szüksége, hátha Te meg tudod neki adni (ezt is), de ehhez nyíltan kell beszélgetnetek a dologról.