Jó ha porig alázom a gyerekemet?
19 éves vagyok apukám második házasságában élek(azért maradtam apuval, mert ez számomra természetes volt, hogy vele akarok maradni és sose volt jó a kapcsolatom a vérszerimti anyámmal, főleg úgy, hogy lemondott rólam)
Na szóval apám összejött egy régről ismert hölggyel akit fél év együttlét után el is jegyzett és feleségül is vette 1,5 éven belül
Na ez a nőcske egy lelkirozzant nő nehéz gyerek kora miatt a három féltestvéremnek(a msotohám és apu házasságából...) mindent megad.... Szó szerint mindent.... Én egész nap szekálva vagyok... Most költözünk de nekem így is csak a nappali jutott és nincs saját szobám.. Sose volt... És azt tervezik hogy a ház alatti (pincéhez hasonlít..) két kis szobát beépítik nekem, teljesen olyan érzés mintha elszeparálnának........ Nem kívánom senkinek ezt az érzést.. Mindig a kicsiknek minden megvásárolva..
Én nem kapom semmit, ja várjunk a mai nap kaptam egy csomag rágót a mostohámtól( komolyan mondom olyan jól esett! De tényleg! Végre én is kaptam valamit! És apa elrontotta az egészet azzal hogy ezt azért kapom hogy ha elmegyek kéregetni az első házhoz ne büdös szájjal beszéljek.
Minden délután én vagyok a 3 kicsivel a legidősebb 5, a legkisebbek 3 és nincs rokon se ismerős aki tudna segíteni... 340km re vannak a rokonok, barátok.. Suliból is engem kellett csicskáztatni. Rohadt hisztisek a gyerekeik olyannyira kedves olvasó, hogy egyszer apu jól lekevert nekik egy atyai pofont és nem ijjedtek meg... Na jó talán arra a 20 perce míg ég az arcuk az ütéstől...
Komolyan volt már olyan, hogy egy olyan nap amin 5 dolgozat volt és én tanulni akartam aznap előtt és azt mondták hogy mennek házat intézni és ide oda mentek csak házat intézni nem, és én a hár gyerekkel 18 évesen, lefürdetve, megvacsoráztatva kotakarítva, elmosogatva vártam őket este...... És akkor is a kajáldából a kicsiknek hoztak valamit, én meg ki lettem hagyva ismét...
Van egy barátom is...
És a msotohám egyszer becsapott hogy van egy boltba (ahova mindig jártak..) kiskutya... Nagyon szerettem volna, de nagyon nagyon, már minden megvolt tervezve hogy mit veszek a kutyusnak és munka után ( diákmelózom 12 órában 10-22-ig) és ez volt a 2 - ik 12 órázásom és utána egy délelőttös munkát vállaltam be plusz... de amikor mentem volna a kutyáért délelőtt a munkahelyen 40 fokos lázam volt.. Reszkettem és barátom meló után haza akart vinni mert nagyon rosszúl néztem ki de annyira szerettem vol a egy cuki húsos szőrgombócot a kezembe fogni, mondtam barátomnak hogy menjünk el kutyát venni. Amikor bementem a boltba mondta barátom, hogy ó... Ne.... Hát kiderült, hogy ezek kerti díszek voltak.. Azt a megalázást és úgy zokogtam a kocsiba, hogy a 26 éves barátom is sírva fakadt!!! Mikor hazaértem már barátomnak kellett bekisérni olyan rosszul voltam, nem foglalkozott velem senki otthon azt tudom, hogy olyan rosszul voltam hogy másnap délutánig aludtam és senki nem foglalkozott velem... Jött a szülinapom msotohám belépést a bejárati ajtón mondta hogy ezt nekem szeretné adni ajándékként és beáltt az ajtóba mintha hívna valamit... Úgy szólt oda mint egy kutyusnak...Emberek én úgy elkezdtem zokogni örömömben!! Azt el sem tudjátok hinni! Majd az ajtóba beállt apám egy kutyaszoborral és nagy kacagás a törtek ki, na én úgy elkezdtem a megalázás miatt sírni.... Aztán én voltam a szar.. Meg a hálátlan senki..hogy nem örülök a kutyaszobornak. Így hát nekiadták a kutyát a tesómnak akik 5 perc alatt letörték a kutya két első lábát.... Na ennyit erről. Sokszor az van bennem, hogy ahogy beszélnek velem a kicsik mert hát mi sem természetesebb a szülőnek a kicsik előtt szidni a nagyobb gyereket. És hát ezt megtanulták és ha nem engedek meg nekik valamit.. Akkor olyanokat mondanak nekem mint apáék. Úgy bennem van, hogy megverem őket, de úgy.... De komolyan.... Úgy megverném őket. Sose mondták azt, hogy szeretnek, vagy bármi.
Úgy szoktak nevezni, hogy :
Fa@sz@fej
Rib@anc
Hé S@eggfe@j
Hé Seg@gar@cú
Hé Te f@s@z
Nem tudom mit tegyek... Barátomhoz nem mehetek, hiszen az ő szociális háttere nagyon rosszak...
Köszönöm, hogy elolvastad!
válasza:
válasza:Hát azért olvasva a te szociális háttered se lehet semmi. A kutyus még várhat, gyűjts a jövődre, tanulj, dolgozz, fogj meg minden forintot, amiből majd előre tudsz lépni egy kicsit. Állj a sarkadra és mondd meg, hogy nem egy rongy vagy, akivel fel lehet mosni a padlót, lassan felnőtt vagy. Én a helyedben passzívan viselkednék, egy szót nem szólnék hozzájuk, ha azt kérdezik mi a bajod, akkor ezeket lehet csepegtetni, de vitába ne bonyolódj, csak hagyd, hogy érlelődjön, nehéz de a személyes találkozásaitok számát sem ártana csökkenteni, inkább nyitnék a helyedben az elzárkózás felé, ami tudom, egy időre nehéz, de csak tőlük zárkózol el, az egész környezettől, miközben a kapcsolataidat más téren meg szélesíted. Ezek után -bár nem vázoltad fel a helyzeted- gondold át, hogy édesanyádnál nem lenne-e mégis jobb. Nem vagy bébiszitter sem, hogy mindig a kisebbekkel foglalkozz, 19 évesen természetes, hogy van saját életed. Ha majd kitanulsz egy szakmát, van spórolt pénzed, akkor már mondjuk egy albérletet is kivehetsz. Ez már egy viszonylag jó alap a későbbiekhez, és annál jobb érzés lesz, ha meg tudod valósítani az álmod- pl. egy kutyát. Próbáld meg szociálisan szélesíteni a köreidet, barátkozz, szerezz sok ismerőst, a kapcsolati rendszer nagyon sokat segít az élet minden területén. Menj el gyakran otthonról, akár csak sétálni egyet, így legalább látják, hogy van különálló életed, nem ők azok akiért élsz, akinek a feltétlen szolgálataidat nyújtod mint valami jobbágy. Amikor megszólalsz meg csak annyit mondj, hogy nagyon rosszul esnek ezek a dolgok és gondolják át komolyabban amiket mondanak, amiket viccre vesznek. A lényeg, hogy a vitázásig ne menj el, főleg, ha kompromisszum képtelenek és vitára alkalmatlanok, nem árt, ha némán utalással ezt jelzed is feléjük. Inkább hagyd rájuk, de lassan el lehet hinteni ezeket. Tisztelettel, a hangodat nem felemelve, higgadtan és komolyan érdemes, még ha érthetően nehéz is. Ebből a helyzetből nyilván nem fogsz holnap kiszabadulni, de dolgozással, tanulással, illetve azzal, hogy bazárod lassan magad mögött ezt az ajtót és nyitsz egy másikat a világra és a saját, önálló életedre pár éven belül elérheted a céljaidat. Elég inkorrekt, hogy így viselkednek veled.
Fokozatosság és összeszedettség, nyugalom és hit magadban, ami előre segíthet, minden jót!
válasza: válasza:Még véletlen se közöld velük, hogy le akarsz lépni. Bocsi előző szóló, de ha tényleg ilyenek a szülők, akkor már találkoztam ilyennel, és az mindent meg fog tenni, hogy szabotálja a kiköltözés tervét, hiszen oda az ingyen cseléd. Vagy ha nem, akkor kezdődik a romboló háború addig, amíg el nem mész (még jobban).
Menj biztosra, nézz át minden papírt amit aláírtál stb, hogy a bankszámládhoz nem tudnak hozzányúlni. Ha igen, akkor próbáld megváltoztatni, ha nem megy, akkor csak készpénzbe tarts a pénzed (és valahova rejtsd el).
Gyűjts össze pénzt és barátoddal próbáljatok minél előbb elmenni otthonról. Akár egy szobába is beköltözhettek, én is laktam már ismerősömmel egy szobában 6 hónapot és kibírható volt, szóval pároddal hivatalosan könnyebb kellene legyen. Így az albérlet se olyan drága, ha több mint 2 ember között oszlik el a pénz.
Sok sikert kívánok!
En nagyon sajnállak :(
Tényleg inkább a barátoddal bérelj egy kis albérletet, vannak olcsók, ez lenne csak megoldás. Ott ne maradj semmiképp mert emberszámba se vesznek.. Szégyen.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!