Mit mondjak a szüleimnek, családomnak, miért nem költözünk össze a barátommal?

@30

basszus fèlreolvastam akkor. köszi

Nagyon elgondolkodtató a fiú tutyi-mutyisága. Annak, hogy húzza-halasztja az összeköltözést (és a házasságot, gyereknemzést) elfogadhatatlan indokokkal húzza az időt - ezeknek valami oka van, de nem közli veled.

Ami a te terveid között szerepel az összeköltözésen kívül (házasság, gyerek...), ezekről mi a fiú véleménye? Egyszer le kell ülni vele, előre kérni a nyugodt hangnemet és feltenni neki azokat a kérdéseket, akikre választ vársz tőle. Ne adjon azonnal választ! Adj neki pár napot rá. Viszont ha ezek után nem tudtok MINDENBEN ÉS VÉGLEGESEN megegyezni, akkor szakítsatok. Nagyon-nagyon nehéz lesz számodra a döntés, de sokkal nehezebb lesz majd a sorsod pár év múlva ebben a helyzetben! Elég fiatal vagy ahhoz, hogy idővel találj magadnak olyan fiút, amilyet kívánsz, csak ne hamarkodd el! Sok sikert.

Ffi.

17: Azt látom, hogy minden kommentelő ezt veszi alapul. Pedig a Kérdező nem mondta, hogy össze akarna házasodni, ha megnézed, nem is a párkapcsolat kategóriájában van a kérdés, hanem a szüleivel kapcsolatban van gondja, hogy ŐK szeretnék az összeköltözést, a barátja nem, és hogy MIT MONDJON NEKIK.

Tehát nekem úgy tűnik, ő a szüleinek akarna megfelelni, ő maga nem motivált.

Egyszerűen nem arra válaszoltok, amit kérdezett.

Ha összeköltözne veled, akkor hova hordaná az alkalmi szexpartnereit?

Mert hogy van neki, az nem kérdés.

#34 Én úgy látom, hogy a kérdező is szeretné az ősszeköltözést, de kisebb-nagyobb részben azért, mert a szülei szeretnék, meg a rokonai kérdezgetik, meg bezzeg az unokatestvére már összeköltözött a párjával. Tény, hogy ez sem egy egészséges hozzáállás a párkapcsolathoz, mert nem annak kellene számítania, hogy mit mondanak a szülők meg mi van a rokonokkal, nem másokhoz kéne magát mérnie a kérdezőnek. Ezt az itt válaszolók többsége egyébként láthatóan nem ismeri el, mert könnyebb hirtelen felháborodni a kérdező párjának a viselkedésén. Ami egyébként tényleg elég aggasztó, azt mutatja, hogy a párja semmilyen szinten nem tervez a kérdezővel. De azért érdemes lenne erről az ő véleményét is kikérni: egy nagyon komoly, és indulatoktól mentes beszélgetésre lenne szükség a kérdező és a párja között. És ennek a beszélgetésnek döntőnek is kell lenni: az nem megoldás, hogy a srác azt hazudja, hogy majd egyszer akarja az összeköltözést, a kérdező meg ezt csak így el is hiszi, és esetleg még évekig hitegeti vele magát.

Egyébként nagyon érdekelnének a srác motivációi. Én, ha szeretem a barátnőmet, akkor ennél sokkal rövidebb kapcsolat után is örömmel költöznék össze vele, és hülye lennék drága albérletet fizetni feleslegesen. DE azért ha ebben a helyzetben lennék, mindenképpen lenne bennem egy félelem, hogy a kérdező szülei esetleg később mindenféle elvárásokat támasztanak, "hiszen mi adtunk fedélt a fejed fölé". Elég sok erről szóló kérdés van itt a gyakorin is. Tehát mindenképpen meg kéne tudni a srác motivációit is, de ennek csak úgy van értelme, hogy a kérdező leül vele egy komoly beszélgetésre (és önmaga, illetve a kapcsolatuk jövője miatt, nem azért, mert nem tud mit mondani a szüleinek).

" Tény, hogy ez sem egy egészséges hozzáállás a párkapcsolathoz, mert nem annak kellene számítania, hogy mit mondanak a szülők meg mi van a rokonokkal, nem másokhoz kéne magát mérnie a kérdezőnek."

És hát konkrétan ezzel van problémája a Kérdezőnek, amihez segítséget kér.

A saját álláspontjának a kialakításához a helyzetben.

" Ezt az itt válaszolók többsége egyébként láthatóan nem ismeri el, mert könnyebb hirtelen felháborodni a kérdező párjának a viselkedésén. "

Ez a másik, amin csodálkozom, mert az ismerősi körömben jellemzően nem laknak együtt a párok, még a házastársak sem.