Hogy vegyem rá a párom hogy elköltözzünk az anyjától?

Úristen, ezt a nyomorultat! Azzal kezdtem, hogy a normálisak meg tudják beszélni. De ne mondja már nekem senki, hogy az a normális, hogy anyós-férj-feleség-gyerek, és nem az, hogy anyós is a saját életét élheti és az új kis család is. Igenis beteg ez a kommuna. Már nem kell a ragadozók elől falkába tömörülni. Az anyós észosztását is meg lehetne úszni, ha saját helyet keresett volna, még időben. A férje most már egy elkényelmesedett here, esélytelen, hogy ő elmenjen onnan.

Engem szeret az anyósom. Nyilván, ehhez fel kellett nőni mindenkinek. Van, akinek megy. Bocs, ha fáj az igazság. A liba meg az édesanyád, aki ilyen embert nevelt belőled. De egyébként tényleg sajnálom, néha elfelejtem, hogy a hülyék azért hülyék, mert önérzetességükben elfelejtenek tanulni abból, amit más mond vagy tesz. Ez a nő például nem tanult sok millió másik ember hibájából, akik összebútoroztak a nagycsaláddal, és nem követte azok példáját, akik meg saját életet építettek. Nem is az a baj, ha valaki életképtelen, de az igen, hogy csak sír miatta, mert tenni nehéz.

"csak a konyha közös."

Itt a bibi.

A konyha se legyen közös.

Két háziasszony nem fér meg " egy csárdában".

Csináltassatok külön konyhát.