Félek az egyetemtől, pedig majdnem a célnál vagyok (? )

Felvettek angliában több (világ viszonylatban) TOP 100on és 200on belüli egyetemre is (feltételes és "feltétel nélkülit" is kaptam), de most egy kicsit megijedtem. :(

Már általános óta ki akartam menni külföldre tanulni (az indoklás hosszú), és most úgy néz ki össze is jöhet, de félek...

A szüleim többé-kevésbé támogatnak, kivéve a pénzügyeket, azt nekem kell megoldanom.

((Diákmunkáznék + most nyáron munka, ha minimál bérrel számolok (£6.15/h) heti ~33 órát kell dolgoznom, az időm 32%-a (9 órás alvást levonva (ha kell plusz idő, legyen honnan levonni)), kb. napi 5 óra hétvégékkel. Így, mivel csak heti 20 órám lenne, és a duplàját számolom, amit hozzá tanulok (valószínűleg ennél kevesebb is elég lesz, de itt is inkább többet számolok, mint kevesebbet), tehát 20+40=60 óra, akkor is marad napi kb. 1 óra szabadidőm.

Az időbeosztásban alapból nem vagyok jó, de volt már olyan, hogy 44 órám volt egy 5 napos hèten (utazást is beleszámolva ~104 óra) egy fél évig, tehát ha muszáj, akkor bírom a strapát.))

De itt kéne hagynom a nagyszüleim, a szüleimet és a tesóimat akiket nagyon szeretek. Bár barátaim nincsenek, úgyhogy az nem probléma, és karácsonyra és nyárra hazajönnék...

Alapból introvertált vagyok, jól felszoktam találni magam, többször voltam már külföldön.

Mivel ugye átmeneti időszak van, a brexit miatt lehet, hogy ez lenne az utolsó esélyem...

Elnézést ha kicsit zagyva, késő van már, csak jóideje rágódok rajta...

Mit gondoltok? Esetleg egy kis bátorítás kéne?