Szulok! Ti megszabjatok a majdnem 17 eves gyermeketeknek, hogy mikor menjen aludni?

Nagyim engem mindig 9-kor zavart el aludni nyáron. :) Pedig akkor még világos volt nyáron, meg az összes környékbeli gyerek kint járt... :D

A nagyik már csak ilyenek. :)

Kiskamaszként lázadtam, utána elfogadtam, hogy ő ilyen. (Nyilván azért küld el aludni, mert utána már pihenne, és ha nem vagy otthon, akkor azért ő sem tud úgy...) Én kerítettem pár jó könyvet, aztán senki nem nézte, hogy még hajnali kettőkor is ég a kisvillany. :)

Ha van számítógép, okostelefon, akkor neked meg pláne könnyebb. :D

#10-esnek: Léteznek ám különféle személyiségtípusok, csak eltérő a társadalmi megítélésük!

Az egyik lehetséges felosztás az introvertált és extrovertált típusúak megkülönböztetése. Egy szélsőségesen introvertált embernek nem szórakoztató, ellenben stresszes és kimerítő egy nagyobb társasággal "bulizni". Lehet, 3-4-5 fővel még elvan az illető, de afölött szorong, és mérhetetlenül hamar lefárad. Szerencsés esetben erre rájön maga is, még szerencsésebb esetben arra is rájön, hogy ez nem baj, mégcsak nem is fogyatékosság. Kevésbé szerencsés esetben megpróbálja ivással, vagy valami más szerrel elviselhetővé tenni önmaga -- és a többiek -- számára a szituációt, általában kevés sikerrel. (Láttam egyetemi évfolyamtársamat rámenni erre.)

Az egyetlen nehézség, hogy a mai korszellem adta lehetőségek között sokkal nehezebben fog barátokat, szerelmeket találni (a bulihaverok persze elmaradnak, de ez így is van jól), de ha rájön, hogy mi vele a helyzet, akkor nem reménytelen.

A kérdező jelenlegi életével az a fő probléma, hogy ha valakit így túloltalmaznak, akkor még azt se nagyon van lehetősége megtapasztalni, hogy ő maga milyen is valójában (most nem csak erre az intro-extro dologra gondolok, de persze erre is). Viszont, ha tanul, akkor egyre inkább lesz alkalma a saját lábára állni, a maga urának lenni (egyetem, kolesz, munkahely, saját otthon, stb.).