Ti képesek lennétek ilyen emberrel együtt élni?
Pár hónapja költöztem a mostani páromhoz, aki az anyjával és a testvérével, valamint annak a barátnőjével lakik. Nagyjából egy, másfél hónappal a költözés után találtam is itt munkát, de december közepén ott kellett hagynom. Azóta keresek tovább (sajnos sikertelenül), de ezt párom öccse nem hajlandó figyelembe venni.
Tegnap este még egy viccesnek szánt beszólással is jutalmazott. Nem voltam éhes és ezt a páromnak is mondtam, mire az öccse megszólalt, hogy "Biztos csak betartja a mondást, hogy 'Aki nem dolgozik, ne is egyék'." Szerintem egyáltalán nem vicces.
Később a párom mondta, hogy az öccse csak őt félti, hogy ne élősködjek rajta. Ha ez így lenne, nem küldenék el napi szinten 2 jelentkezést. Az a baj, hogy teljes mértékben kiszolgáltatottnak érzem magam, és nem tudok attól eltekinteni, hogy az ő barátnője egy ÉVIG úgy élt itt velük, hogy nem volt hajlandó munkát keresni. És még a párom öccse mondta a páromnak, hogy nekem szerencsém van, hogy nem az ő párja vagyok. (Nekem mindössze másfél hónapja, nincs munkám, de legalább keresek).
Annyira rosszul esik, hogy még most is a sírás kerülget. Tegnap este is többször elsírtam magam, mikor a párom megölelt. Már az is eszembejutott, hogy hazaköltözök, de nem hinném, hogy ez megoldás lenne. Viszont nem tudok egy ilyen emberrel együtt lakni.
Ti mit gondoltok?
Megértem őket. Ott lakik együtt egy rakás felnőtt ember, ami már önmagában nem egyszerű helyzet. Aztán te is odaköltözöl. Nekik te nem vagy senki, nem vagy családtag. És nem is dolgozol. Persze, hogy kellemetlen nekik. Főleg, hogy már volt ebben rossz tapasztalatuk.
Téged is megértelek, hogy rossz érzés neked, meg elhiszem, hogy keresel munkát. De minek így összeköltözni? Szerintem nagyon fura helyzet, ennyien együtt.
Fogd az önéletrajzodat és vidd be személyesen pár helyre, ha sehonnan nem hívnak vissza. Nézz ki pár céget és érdeklődj telefonon, hogy van- e felvétel. Csak ne ülj otthon a számítógép mellett, tessék proaktívnak lenni. Tudós ha a hegy nem megy Mohamedhez.. A 19-esnek is igaza lehet, át kéne gondolni mi nem jó az önéletrajzban , motivációs levélben , vagy lehet hogy tényleg a berigenyed magas.
A kérdésre is válaszolva nem tudnék így élni. Keress munkát és menjetek albérletbe amilyen hamar csak lehet. Rá fogsz menni idegileg , rosszabb esetben a kapcsolatok is. Ennél bármi jobb. Én is voltam ilyen helyzetben, laktam anyósnál 2 évet, amíg a ház amit vettünk felújítás alatt volt, életem legrosszabb időszaka volt. Inkább tartott volna 4 évig a felújítás de albérletbe kellett volna menni. Sose bántam meg ennyire semmit, mint hogy odaköltöztem.
Valamit nagyon rosszul csinálsz, mert ha teljesen igénytelenül kéne nekem egy bármilyen meló, akkor elég lenne kiirnom fbra, hogy valaki nem venne fel, és már azzal találnék állást jóformán... Ha nem vesznek fel sehova még árufeltöltőnek se vagy mekibe, akkor valószínűleg nálad van a gond.
Én úgy fürödtem az interjúkban, hogy én aztán jó válogatósan kerestem munkát és kva sok pénzért, és még úgyis volt, amit inkább kihagytam, mert nem tetszett a cég... Annyira durván munkaerőhiány van, lényegében minden létező iparágban, hogy olyan nincs, hogy ma Magyarországon nem találsz valamit, vagy akkor tényleg nem tudom mit csinálsz.
#24 Szerintem nem sikerült megérteni a dolog lényegét. De elmondom mégegyszer.
1, Munkát igenis keresek, ha az eddigiekből nem derült volna ki.
2, Nem az bántott, hogy beszólt, hanem hogy pont ő, miközben az ő párja volt egy évig munkanélküli, és nem keresett munkát, engem viszont (akihez azon túl, hogy a bátyja barátnője vagyok, semmi köze) már másfél/két hónap után egrecíroztat.
Abban az esetben érteném csak meg, ha az ideköltözésem óta lennék munkanélküli. De dolgoztam pontosan azért, hogy a párommal külön tudjunk költözni, könnyebben boldoguljunk, és ne "élősködjek" rajtuk, ahogy voltál szíves fogalmazni.
#20 Köszönöm, hogy elmondtad a történeted. Az "anyósommal" nincs probléma, egészen jól kijövünk, nem szoktunk veszekedni, sőt ő is segít a munkakeresésben. Mindig szól, ha talál valami érdekeset.
A költségekről annyit, hogy a dolgaimat magam fizetem. Egyszer volt csak olyan, hogy egy számlámat a párom fizette be, de azt az első fizetés után vissza is adtam neki, bár nem akarta elfogadni. Azóta kisebb dolgokban felezünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!