Mit csináljak? Anyukám nem büszke rám.

Amúgy nem tudsz mit csinálni..tényleg nem..

Vagy vedd számba,hogy mit tudnál csinálni..:S

te vagy az a 423-as aki már tegnap is írt itt? :D

Ha ja páran tényleg röhögünk akkor rajtad, de csak mert, tudjuk h mennyire nehéz annyit elérni, és meglepő, h csak egy kevesebb szakosra mész, de ha egyszer ez a vágyad ezt szereted, nehogy már más emiatt bele/leszóljon?!... Szívesen cseréltem volna veled amúgy, ha te vagy ugyanaz, sztem az én pontjaimmal is felvettek volna :D

Nézd, ez szerintem nem azt jelenti, hogy ne lenne büszke rád. Sőt...

Én óvónő akartam lenni. Akkor még volt óvónőképző szakközépiskola, nem tudom, most van-e.

A felvételi előtt "elintézte", hogy ne vegyenek fel, így sima gimibe mentem, majd onnan külkerre, onnan a pénzvilágba, munka mellett sokat tanultam, és mostanra magas beosztásban dolgozom pénzügyi területen.

Mindig is büszke volt rám, de úgy gondolhatta, hogy az eszemet kellene kamatoztatnom. Tudta azt is, hogy óvónőként nagyon keveset keresnék, még ha imádnám is azt a munkát, hivatást.

A helyzet most az, hogy hihetetlen szenvedéllyel végzem a munkámat, rengeteget dolgozom, és nagyon szeretem.

És ha annak idején Anyukám nem aggódik a jövőmért, most biztos rosszabb helyzetben lennék, legalábbis ami az anyagiakat illeti.

Az már tényleg a szerencsének és az akaratomnak köszönhető, hogy megkedveltem ezt a reál világot, amiben nagyon is sok humán szál van, hiszen emberekkel dolgozom. Valami ilyesmi lehet Édesanyád gondolataiban...

Egyébként az óvónői hivatás nagyon nemes és szép szakma. Gratulálok, hogy felvettek. Álld meg a helyed, azt kívánom!