Üldözési mániám van. Valaki hasonló helyzetben? Hogyan "nőjem" ezt ki?

Szerintem ezt nem lehet kinőni.

Ennek mindig oka van.

Én gyakran érzem maama hasonló helyzetben, de mindig megtalálom az okát.

Pl nélunk ilyen az,hogy a párom szülei elég idősek, jókora enerációs különbségvan köztünk, nincs meg a közös hang akárhogy igyeksze,és ettől feszült kissé a helyzet.

Olyan kínosan erőltetett. Senki nem bánt senkit, nincsenek viták, konfliktusok, csupán véleménykülönbségek és ez a kínos érzés.

Az is lehet, hogy attól félnek, hogy ha kiadják magukat, az érzéseiket, véleményüket, akkor abból pszichológusként te következtetést vonsz le, esetleg "meglátod" a belső gondolataikat, érzéseiket. Nyilván te ismered a testbeszédet is, tudod azt is, hogy egy ember azzal ahogy kifejezi magát nem biztos, hogy azt mondja amit gondol, stb. Elég nyomasztó lehet, én is rosszul érezném magam egy pszichológus társaságában, mert sosem tudnám, hogy abból, hogy éppen keresztbe tettem a lábam, te milyen következtetést vonsz le, milyen gyengeségemet tárod fel.

Elképzelhető, hogy ez benne van a levegőben, mintegy falként, gátként és így te sem tudsz kellőképpen megnyílni és megnyilvánulni.

Ez csak egy gondolat, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy így is van.

"mindenki feszült a jelenlétemben, mintha idegen lennék, nem bír senki ellazulni...megakarnak folyton felelni, vagy a fene tudja..."

Te vagy feszült és te akarsz megfelelni, ezt pszichológus hallgatóként is már kapiskálnod kellene. Önértékelési zavaraid vannak és szerintem pont, hogy kisebbrendűségi koplexusod. Az ebből adódó "paranoiát" (ami túlérzékenységből fakad) leginkább önbizalom növelő módszerekkel tudod kezelni, s nem kinőni. Amúgy az idő múltával valahol ki is növi az ember, mikor megtapasztalja, hogy a legtöbb ember ugyanolyan érzésekkel küzd hasonló szitukban.

A családdal való beszélgetésekre meg rá lehet készülni: olvass újságokat, nézz hírműsort, mielőtt meglátogatod őket, hogy a beszélgetés üresjárataiban legyen mit feldobnod.