Miért mindig csak a munka társairol beszél a férjem?

Azért,mert semmi érdeklődéi köre nincs,ez szörnyű.

Szét kellene választani a munkahelyet és a magánéletet.

Sokan erre nem képesek,sőt otthon csattan az ostor,kivetítik a családtagjaikra a munkahelyi sérelmeiket.

A munkahelyén meg gondolom rólatok mesél

Nem tudom miért olyan meglepő ez. Az veszi körül, azzal tölti az idejét, hát mesél róla. Mi is elszoktuk mesélni párommal ha volt valami a munkahelyen.

Ha nincs hobbija, nem olvas stb nem történik vele más mint ti és a munka mégis miről beszéljen? Mesélje el mit csináltatok tegnap holott te is ugyan azt élted át?

13# ezt en se értem..

beszeld meg vele, kicsim ez sok. Sajna en is sokat pörgök a munka miatt otthon is es nagyon nem egeszseges. Megértelek. Mondjuk en a problemakon, azt hogy kinek mit csinal a csaladja nem beszedtema. Probald meg leallitani. Vagy kezdj el a te munkatarsaidrol beszelni, hatha eszreveszi magat. Kontrazz ra, ha rakezdi.

13

Csak mert kicsit extrémebb módon benne van a férje ebben, ettől függetlenül mindenki ezt csinálja. Haza megy a családhoz, párjához, találkozik a barátokkal és beszél az élményeire...ami a körmösnél történt, ami a konditeremben, ami útközben, ami az ebédlőben ...és ami a munkahelyen többnyire.

Mint férfi mondhatom, bármelyik barátnőmeml találkozom az 1. óráig ez megy végig...sose éreztem furának, ki kell beszélniük, meg akarom hallgatni őket, a gondolataikat, mert érdekel...utána megy a randi és a közös élmények.

Az hogy 1 órán túl is ez megy a kérdező családjában, azt jelenti hogy 0 inger éri a hölgy férjét, ami kizökkentené.

Nagyon meglepett, hogy sokaknak ennyire természetes, hogy a munkahely és a munkatársak állnak az életük középpontjában.

Hát én egészen másmilyen vagyok.

Nem szeretem sem a munkahelyi konfliktusaimat, sem a munkával kapcsolatos problémáimat elmondani otthon. Másrészt.... az, hogy egy közvetlen kollégám gyerekét műtik, az még annyiból lényeges, hogy aggódik érte, én meg együtt érzek vele. De az, hogy valaki hány doboz festéket ken a hajára? Végig se hallgatnám!

És ezek a történetek nem is foglalkoztatnának. Mire hazaérnék, ki is menne a fejemből, mert sokkal inkább az érdekel, hogy az én gyerekeim jól vannak-e, hogy aludtak-e ebéd után, hogy a kisfiam mit játszott az óvodában stb. És a feleségem maga is meséli, mi történt (még otthon van a kisebbikkel). Ezt szívesen meg is hallgatom. Azt viszont kifejezetten leállítom, amikor elmeséli, hogy anyukájával beszélt telefonon, és ő mesélte, hogy a szomszédasszonya keresztgyereke ezt meg azt csinálta, hát micsoda felháborító, nem? Ilyenkor végig se hallgatom, mert ez nem a mi családunk története. Mint ahogy azok sem, amiket a kérdező férje mesél. És nagyon szomorú, ha ez foglalkoztatja, és nem az, hogy a saját feleségével és gyerekeivel mi történt aznap.

Kérdező!

Szerintem egyszerűen szakítsd félbe és mondd meg, hogy téged ez nem érdekel. És mondd meg, hogy egy normális apa, ha hazaér, akkor a gyerekei örömeire-gondjaira kíváncsi, nem a saját kollégái történeteivel traktálja a családját.

Amúgy, ahol ennyi történet elhangzik munkahelyen, ott pont a munkával valószínűleg nem sokat foglalkoznak .... de ez legyen a főnökük baja.

én is elmesélem mi volt velem,de amint elmondom megkérdezem a férjem, hogy "És neked milyen volt a napod?" és meghallgatom. De csak a kirívó eseteket mesélem el, a hétköznapi dolgokat nem mesélem, mert mire hazaérek elfelejtem mi volt aznap:D

A megoldás ha ezt finoman szóvá teszed, persze tedd hozzá, hogy érdekel mi történt vele,de a munkatársai nem érdekelnek ennyire és jól esne ha te is elmondhatnád a napodat és a gyerekek is. Mindenkire jusson idő.