Külön utak ahova az egyik fel nem mehet?

Én egy évben 2-3x biztosan elmegyek egyedül, vagy a barátnőmmel wellnessezni, mert imádok úszkálni, vagy meleg vízben ülni és olvasni. A férjem nem is akar jönni, mert nem tud úszni, a meleg víztől bedurrannak a visszerei, de még az sem érdekli, hogy a barátnőmmel mikről fecsegünk.

De ez jó is, mert legalább nincs gond, hogy ki rendezze ez idő alatt a kutyáinkat.

Amikor meg olyan az idő, ő kapja magát és megy napokra a Tiszára pecázni, vagy egyedül, vagy haverokkal 3-4 napot is.

A nővéréhez is egyedül megy (300 km) én csak olyan minden 3-ik alkalommal kísérem el, pedig imádom a sógornőmet, de hagyok nekik teret a beszélgetésre, vagy elszöszmöszölnek a ház körül.

Tényleg nem értem, hogy a férjed és a felnőtt gyereke közös programján te mi a fenének akarnál ott kotnyeleskedni? Gondolom nem kuplerájba, vagy svingerklubba mennek kettesben.

Nem kell állandóan egymás fenekében lenni

Vagy téged még a puncigyantára is el kell kísérjen a pasid???

"vannak ilyenek h időnként ki van zárva az egyik fél a másik programjából?"

Fordítsunk a kérdésen. Attól, hogy valaki párja vagy, miért kellene mindig, mindenhol, minden esetben együtt lenni? Pont az a jó kapcsolat titka, hogy a két fél egyedül/másokkal is feltalálja, jól érzi magát, és kiteljesedhet.

Világ legrosszabb dolga lehet folyamatosan együtt lenni, akármennyire is szereti egymást a két fél. Hiszen egy idő után "belterjesség" lesz, nem lesz semmi input, nem lesz miről beszélni, hiszen folyamatosan egymás nyakán ülnek.

Páromnak kettő 20+ lánya van. Mindkettő külön él. Én fiatal vagyok, nincs gyerekem és nem is akarok.

Normális kapcsolatom van a lányaival, főleg az egyikkel egész jóban vagyok. Bár én korban közelebb vagyok hozzájuk mint az apjukhoz, ezért inkább "barátnőknek" tekintem őket mint gyerekeknek.

A lényeg hogy párom is sokszor szokott velük találkozni egyedül, de csak kb 1-3 órára. Elmennek vásárolgatni vagy pl megcsinál valamit nekik a lakásban és ottmarad vacsorázni.

Viszont párom 10-ből 9-szer mondja hogy menjek én is (szerintem azért mert azt szeretné ha minél jobb kapcsolatunk lenne egymással a lányokkal), de én azért minden második vagy harmadik alkalomkor mondom neki hogy menjen egyedül, hogy kettesben legyen velük. Pláne mert tudom hogy az egyik nagyon igényli azt hogy kettesben legyen az apjával (ezt úgy kell érteni hogy kb havi 1-2 alkalom).

És ilyenkor amikor ő a lányokkal találkozik, én örülök hogy egydül vagyok otthon, azt a tv műsort nézhetem amit akarok, a kutyámmal együtt fekhetek az ágyban (párom nem szereti ha feljön...) vagy süthetek valami sütit.

Plusz párom 2-3 hetente egyszer a haverjaival is elmegy szórakozni. Az egész estét-fél éjszakát betöltő program. Kb fel sem merült hogy én oda menjek, de nem is akarok.

Nekem elváltak a szüleim, apámnak lett új kapcsolata. Nem volt külön programom apámmal, ott volt a barátnője is.

Engem pl nem zavart, nagyon normális nő volt. Először kicsit fura volt a helyzet, de hamar rendeződött minden.

Szerintem nem kellene kizárnia téged, inkább segíthetne abban hogy jobban megkedveljen a gyereke, és közösen tudjatok elmenni valahova.

18-as ez érdekes, és azt bizonyítja, hogy mennyire másképp éli meg mindenki ugyanazt a helyzetet.

Én pl. ugyanígy, elvált szülők gyerekeként nagyon utáltam, hogyha apám elvitt, és ott volt a barátnője. De nemcsak ő, mindenki más is zavart a közös programunkon. Valahogy én akkor csak apukámmal akartam lenni, és mindenki más, aki ott volt, csak zavart. Már úgy értem, a programon. Nyilván, amikor a program után hazavitt hozzájuk, akkor már nem zavart a többi családtag.