Miért ilyen gonosz a mamám?

A mamámnak elég érdekes humora van. Valami "vicceset" mond, de olyat, hogy akárkinek szól be, vérig sérti, és csak ő találja humorosnak, senki nem nevet. Mindenki kerüli a családból, pedig elég nagy a rokonság. Amikor ott van, olyan rossz a hangulat, olyan "halottias". Senki nem nevet, nincs jókedve senkinek. Persze amikor nincs ott, mindenki nevetgél, jól érezzük magunkat...stb. Elég durván beszól mindenkinek, szerintünk, amire gondol, azt egyből mondja, nem jut eszébe, hogy azért mégse kéne, mert megbántja az illetőt. Mondok egy példát, valaki eszik valamit, egy csokit, vagy "hízlalóbb" kaját, egyből kiszúrja, és mondja, hogy ne egyél olyan sokat, meg már így is kövér vagy. De, ebbe az a poén, hogy annak mond ilyeneket, aki sportol, meg pont hogy tök vékony. És persze, hogy mindenki besértődik rá. És siránkozik, hogy őt, senki nem szereti, mindenki elkerüli, és nem érti miért. Már ezerszer ellett mondva, hogy talán nem kéne durván beszólni a más lelkébe, de nem bírja megállni, hogy ne jót, hanem rosszat mondjon mindenkinek. A családba is megy ez a kamu szeretet, hogy de szeretjük, de mindenki utálja, pont emiatt, mert mindenkinek képes egy másodperc alatt beszólni. Persze senkise próbált még visszaszólni, mert az csak olaj lenne a tűzre, és senkise járna jól.

Megváltozni már nem fog, mert elég idős, de miért csinálhatja ezt?