Mit tegyek, ha nem tudok már segíteni?

A történet elég bonyolult, és szerteágazó. Van egy anyukám, ami nagyon szeretetre méltó, de sajnos buta. Nem tudom, hogy neveléi hiba miatt, vagy más miatt, de sem dolgozni, sem tanulni nem szeretett soha. Sok nehézségen ment keresztül, de hát mindenkinek voltak, vannak szülei, akikkel nem könnyű, mégsem lesz mindenki olyan, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy mi lesz, nincsen felelősség érzete, és mindig mástól várja a segítséget. 27 éve nem dolgozik, és nem is akar. Rám támaszkodik, mint gyerekére, hogy én dolgozok. Autóról álmodozik, közben a számláit nem tudja fizetni. Mindig arra vár, hogy majd megmenti valaki. Ha talál is állást gyorsan otthagyja, mindenféle kifogásokat keresve. Egészségi állapota nem olyan jó, de ha öszeszedné magát, akkor meg tudna változni. Iszik, és mindent tagad. Mindenért más a felelős, és a hibás. Próbáltam már mindent, és hagytam időt. Sokszor becsapott, hogy dolgozik. Mindenféle indokkal kért pénzt, és azt hazudta, hogy már menedzser, de közben már nem is dolgozott. Ha nem adok neki pénzt, akkor gyakorlatilag sorsára hagyom, de hát nekem is van életem. Mindig azzal jön, hogy én jól keresek, és nekem kötelességem őt segíteni. Persze. Ha dolgozna, és be tudná osztani a pénzt, de mégis valami kellene, segítene az ember, de nem akar dolgozni. 61 éves. Mit tegyek? Folyamatosan lelki terror-ban tart, hogy ő az anya, akit szeretni kell. Amikor adok pénzt, akkor minden rendben van. Ha meg nem, akkor én vagyok a világ szemete. Ameddig élt az apja ő segítette, de évtizedek óta nem lehetett megváltoztatni, és mikor együtt éltünk, akkor ha én nem gondoskodom róla, hogy be legyenek ditálva az óraállások, akkor neki eszébe sem jut. Megtanulni sem akarja. Abszolút nem érdeklit az ilyen mindennapi élethez szükséges dolgok, mert eddig mindig megcsinálta más helyette. Nem tudom mit csináljak.