Ti ezt hogy értelmeznétek én gondolom túl?

Sziasztok!

Próbálom röviden felvázolni a helyzetet: párommal több mint 3 éve vagyunk együtt én vidéki vagyok, ő fent él városon. Mióta egyetemre járok én is ott tanulok. Mivel teljesen komolyan vesszük a kapcsolatunkat, együtt is tervezünk maradni, fontolgatjuk az összeköltözést. Szüleim nagyon támogatnák az ötletet,dolgozunk mindketten, de akár ők segítenének is szívesen. Szülei erről olyan szinten nem akarnak hallani, hogy én jelenleg is inkább 2 idegennel lakom együtt - nincs vele különösebb gondom nagyon könnyen kijövök másokkal, de azért a tudat hogy mégis inkább a párommal lehetnék.. - szóval tabu a téma. Mivel a család egy nagyon vallásos, keresztény család. 23 évesen szerintem ez nem lenne annyira szokatlan. Furán érzem magam, hogy át kell járjak aludni/"lábatlankodni" ha vele akarok lenni, mintha kis tinédzserek lennénk, zavarni sem szeretnék de nincs más módom.. Azt hogy átjöjjön hozzám néha ottaludni(!) lakásba egy kész harc elérni (és én vagyok a lány).

Nem akarok és nem merek beleszólni ebbe az egészbe, de nem tudom mit lehetne tenni. És én meg a világért nem akarok zavarni. Látszólag szeretnek engem, de ma reggel kaptam egy kérdést hogy hova megyek ma munka után (ugye hogy lakásba vagy hozzájuk) meg hogy megyek-e haza hétvégére.. Nos lehet csak én látok bele ebbe valamit, de én szüleim alig várják hogy jöjjön barátom,imádják, hiányolják. A távolság miatt van hogy 4-5 napig nálunk van. És ha már együtt nem élhetünk, ne lehessek vele? Vagy nem értem. Akkor nem zavarnánk vagy nem is tudom.. Picit olyan ez mint egy zsák utca.

Valaki járt hasonló cipőben? Mit tennétek?

Köszi hogy időt szánsz rá és boldog új évet!(: