Ti ezt hogy értelmeznétek én gondolom túl?
Sziasztok!
Próbálom röviden felvázolni a helyzetet: párommal több mint 3 éve vagyunk együtt én vidéki vagyok, ő fent él városon. Mióta egyetemre járok én is ott tanulok. Mivel teljesen komolyan vesszük a kapcsolatunkat, együtt is tervezünk maradni, fontolgatjuk az összeköltözést. Szüleim nagyon támogatnák az ötletet,dolgozunk mindketten, de akár ők segítenének is szívesen. Szülei erről olyan szinten nem akarnak hallani, hogy én jelenleg is inkább 2 idegennel lakom együtt - nincs vele különösebb gondom nagyon könnyen kijövök másokkal, de azért a tudat hogy mégis inkább a párommal lehetnék.. - szóval tabu a téma. Mivel a család egy nagyon vallásos, keresztény család. 23 évesen szerintem ez nem lenne annyira szokatlan. Furán érzem magam, hogy át kell járjak aludni/"lábatlankodni" ha vele akarok lenni, mintha kis tinédzserek lennénk, zavarni sem szeretnék de nincs más módom.. Azt hogy átjöjjön hozzám néha ottaludni(!) lakásba egy kész harc elérni (és én vagyok a lány).
Nem akarok és nem merek beleszólni ebbe az egészbe, de nem tudom mit lehetne tenni. És én meg a világért nem akarok zavarni. Látszólag szeretnek engem, de ma reggel kaptam egy kérdést hogy hova megyek ma munka után (ugye hogy lakásba vagy hozzájuk) meg hogy megyek-e haza hétvégére.. Nos lehet csak én látok bele ebbe valamit, de én szüleim alig várják hogy jöjjön barátom,imádják, hiányolják. A távolság miatt van hogy 4-5 napig nálunk van. És ha már együtt nem élhetünk, ne lehessek vele? Vagy nem értem. Akkor nem zavarnánk vagy nem is tudom.. Picit olyan ez mint egy zsák utca.
Valaki járt hasonló cipőben? Mit tennétek?
Köszi hogy időt szánsz rá és boldog új évet!(:
Naa azért bocsánat de nagyon nagyon erős kijelentés hogy nem erős kapcsolat meg mással akarna lenni. Ne haragudj én ismerem a párom, a kapcsolatunk erősségét te pedig nem (előttem 2-vel szólónak szánom) és nagyon érezteti hogy mindennél jobban szeret. Ha valaki szakítana, az biztos előbb én lennék. De nem áll szándékomban. 1 egész évnyi távkapcsolatot vészeltünk át, azt hiszem akkor kimondhatom hogy komolyan gondolja.
Bocsi nem akarlak ezzel megbántani, de itt már másba nyúlsz bele. Nővére is fülig szerelmes volt a jegyesébe,mégsem mert vele összecuccolni.
Tudod, az, hogy valaki szerelmes, nem elég egy közös élethez, ennél jóval több kell hozzá!
Azt nem írtam, hogy nem szeret a párod, csak azt, hogy nem tud leválni a szülökröl és EZÉRT nincs sok jövötök, mégha ezt most félig tiniként és vakon szerelmesként nem látod át.
#13
Köszönöm a helyesbítést, teljesen értem mire gondolsz.
Hiaba harciaskodsz, ha a kommenteloknek igaza van. Ha a külső szemlélő véleményét nem tudod elfogadni, ne kérd ki mások véleményét.
A párod 23 éves, mégis a szülein múlik hogy összeköltözhet e a barátnőjével? Ez nagyon gáz. És később sem fog változni. Te vállaltad hogy egy melyen vallásos embert választasz párodul. Ha fontos lenne neki a közös életetek, már együtt laknátok. Itt nem a szülőkkel van baj. Hanem a szüleitől függő párodról. Vagy amíg nem házasodsz össze vele nincs szex, sem közös lakhatás? Ez elég nonszensz. A párod vagy a közösséget és a vallását fogja választani végső soron, vagy téged. De jelenleg nem feléd hajlik. Vagy már egyutt lennétek. 🙂
Hogyan képzeled el a jövőt? Majd házasság után költöztök össze x év után? Hátha 3hónap múlva kiderül, hogy nem megy az együttélés és "kidobtatok" pár évet az ablakon?
Elhiszem, hogy szerelmes vagy de milyen jövőt tervezel a pároddal, ha 23 éves létére nem önálló személyként létezik, hanem a szülei mondják meg mit tehet meg és mit nem? Komolyan gondolj bele mi mindenbe fognak beleszólni. A barátod pedig soha nem fog ellenkezni, most sem áll ki magáért, értetek.
#17
Ebben 100%-ig igazad van, ezzel nem is harciaskodom. Nem egy embernek igaza volt itt abban, amit leírt.
Viszont ha valaki személyeskedik és sértően írja le a véleményét, ott természetes, hogy kiállok magamért. Nekem sem könnyű a helyzet de tényleg gondolj bele hogy valaki nagyon fontos neked de ez az ő "harca" és te nem tudsz mit tenni, főleg ha alapból egy szókimondó ember vagy. Én itt mégsem nem mehetek szembe senkivel. Csak kíváncsi voltam, hátha valaki volt hasonló helyzetben és tudna valamit tanácsolni.
Kedves Kérdező, szerintem állj le erről az összeköltözős témáról, mert nem fog sehova vezetni. Végigolvasva a megjegyzéseidet, nagyon úgy tűnik, hogy te össze akarsz költözni életed szerelmével, problémázol az együttléteken, agyalsz, hogy miként lenne jobb. Ő problémázik ezen ennyit vagy neki megfelelő - ha nem is kényelmes- a jelenlegi rendszer?
Úgy tűnik, neki még egyelőre fontosabb az, hogy otthon megfeleljen anyuciék kívánalmainak,minthogy felnőtteset játsszon a barátnőjével. Ha nem így lenne, fogná magát és összeköltözne veled. Elvégre mi más tartja vissza, ha egyébként dolgoztok mindketten, tehát anyagilag nem tartja sakkban a családi appanázs? Vagy annyit nem keresne, hogy a tanulmányait és az életvitelét, lakhatását is fedezze? Mert ez utóbbi esetben elfogadható, hogy egyelőre fontosabb a családi béke, és kényelmesebb otthon lakni, megspórolva ezzel rengeteg pénzt. A csóró-romantika lehet, hogy nem olyan vonzó neki, mint neked, és ne hasonlítsd a saját helyzetedet az övéhez: ő otthon lakhat, neked muszály albérletben laknod, mert vidéki vagy.
Ha erőlteted, szerinted miként fog elsülni a dolog? Minimum, hogy a családja szemében egy erkölcstelen, nyomuló nőszemély leszel, akit majd emiatt még fúrni is fognak neki, holott csak eltér az életfelfogásotok. Ők megrekedtek a középkorban és ebben a szellemben nevelték a párodat, nálatok meg már beköszöntött a felvilágosodás kora. Igazad van abban, hogy te ismered a párod, a kapcsolatotokat, az itteni válaszolók csak a te leírásodat látják. Az viszont nem árthat , ha megpróbálod kicsit távolabbról nézni a helyzeteteket, mert per. pill. ebből a képből szerintem mindenki annyit lát - és hangsúlyozom: a leírásod az egyedüli forrás- , hogy te megpróbálod ráerőltetni az akaratodat a másikra, te keresed a megoldást, te, te, te...Hol a pasi Ennek okáról érdemes lenne elgondolkodni!
Nem erőltetek rá semmit az nagyon nem jó ha ez jön le!:D Dehogy! Ez közös akarat.
Ő is akarja sokszor hangsúlyozza is látom hogy ez nehéz. Ha az anyagiakat tekintjük: nos rendben, tegyük fel(!) azzal is baj lenne. De akkor ebben az esetben és ennek tudatában miért is van azzal problem, ha nálam marad néha? Tehát akkor ez a 2 nem zárja ki egymást.
Náluk baromi nagy a família, szerintem minden gyerekre unokára megy egy bizonyos fajta "elvárás". Lehet ha igy lennék, én is tartanék tőle, hogy alakulnak a dolgok a családban..? Fogalmam sincs mert nem ebben élek. Nagyon aranyosak velem a szülei, hálás is vagyok érte, de tényleg nem tudom van-e erre bármi megoldás. Mert itt nincs az a bizonyos "arany középút" az biztos.
Sosem erőltetünk egymásra semmit, minden közös döntésünk. Szerencsére
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!