Miért nem érti meg a családom, hogy nekem sem jó így, de jelen pillanatban nem tudok pozitív irányba változtatni az életemen?

Leegyszerűsítve arról van szó, hogy egy-két szegmenstől eltekintve utálom az életemet, egyáltalán nem vagyok megelégedve magammal és a helyzetemmel. Nem vagyok megelégedve az egyetemi tanulmányaimmal, a szociális életemmel és nem látok fejlődési lehetőségeket sehol sem. Úgy érzem, hogy be vagyok zárva valami kalitkába, csak topogok jobbra-balra és semerre sem halad az életem. Emiatt nem érzem jól magam, sokszor vagyok rosszkedvű, sírós, szomorú hangulatban vagy éppen ideges, nyúzott, feszült vagyok (ezeket viszont nem verem le másokon, nem panaszkodom vagy siránkozom nekik állandóan és nem veszekedek, piszkálódom). Szeretnék ezen változtatni és keresem a megoldásokat, viszont egyelőre nem találok semmit. Ezt már többször próbáltam megbeszélni a családommal, viszont ők semmi mást nem tudnak csinálni, csak engem hibáztatnak, engem csesztetnek és egyáltalán nem értik meg a problémáimat. Állandóan azt hallgatom, hogy miért nem járok el ide-oda, miért nem keresek valami munkát vagy gyakorlati lehetőséget, miért nincsen párkapcsolatom, miért nem megyek el valahová szórakozni, miért nem mozdulok ki többet, miért nem tanulok valami mást is és úgy alapvetően összegezve: miért nem csinálok bármit, amit éppen kitalálnak. Én nem azt mondom, hogy nem lenne jobb, ha pl. lenne egy jó munkám az egyetem mellett vagy legalább a szünetekben, nyilván annak is örülnék, ha lenne párkapcsolatom, ha pl. kimozdultam volna valahová és nem ülnék otthon a négy fal között már péntek óta vagy hasonlók. Csak ez nem úgy működik, hogy kimondom és akkor egy csettintésre minden szuper, mindenre van lehetőség, minden működik és máris jó az életem. Ezt ők miért nem képesek megérteni? Segíteni bezzeg nem tudnak, konkrét megoldásokat ők sem tudnak javasolni, konkrét lehetőségeket ők sem tudnak felmutatni stb., csak kritizálni és bántani tudnak, így szerintem ez minden csak nem segítség az ő részükről, hiába bújnak a segítő szándék mögé.