Karácsony, de minek?

Közben írtál sok dolgot, ez árnyalja a képet.

Ha sógorék drága dolgokat kérnek, pláne úgy, hogy a gyereküknek is vesztek, akkor férjeddel kellene, de nem most, hanem októberben, tehát a lista átadása előtt megbeszélni, hogy ez így nem korrekt. Ha ő ragaszkodik hozzá, hogy azt vegye, amit kérnek, és a családi költségvetés nem borul ettől fel, akkor lehet, hogy nem érdemes rajta vitatkozni.

Ha sértő megjegyzést tesz az alakodra, nyugodtan tedd szóvá, ill. utólag otthon kérd a férjedet, hogy beszéljen a sógorral, ha már ott helyben esetleg nem hallotta és nem védett meg. Ennyi azért elvárható egy házastárstól.

Egyébként én is utálnám azt, aki viccesnek tartja más sértegetését, úgyhogy ebben teljesen egyetértek veled.

Szerintem a karácsony a szeretet ünnepe és azért, mert a rokonaid bunkók, még te lehetsz kedves.

A rosszat rosszal nem lehet megtörni, hanem csak jóval.

Nálunk ugyanez a helyzet, még én sem kaptam semmi normális ajándékot a közelebbi rokonaimtól, és anyós-sógornő sem szeret, de ez engem nem bosszant, hanem idén is igyekeztem a lehető legjobb ajándékkal kedveskedni nekik és ha bajuk van/lesz vele vagy velem, az az ő problémájuk, nem az enyém - az a fő, hogy az én lelkiismeretem nyugodt és tiszta, hiszen tudom, hogy én mindent megtettem és ez boldogsággal tölt el a "viperafészekben" is. Túlélem.

Nehogy már pár rosszindulatú ember miatt utáljam a karácsonyt, én szeretem az ünnepeket és csak sajnálni tudom azokat, akik mindenből a legrosszabbat hozzák ki.

A karácsonynak az a lényege, hogy együtt van a család - az már más kérdés, hogy a rokonait sajnos nem válogathatja meg az ember, együtt kell tehát élni ezzel és túlélni a kellemetlenségeket.

Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy azoknak a legrosszabb, akik tök egyedül "ünneplik" és még csak szólni sem tudnak senkihez, na az lehet a legrosszabb....

Fú, ilyenkor de örülök, hogy nálunk nincs karácsonykor rokonlátogatás :D

Amúgy ha nem kedvelitek egymást, minek jöttök össze? Mondd meg nekik, hogy bocsi, de karácsonykor más elfoglaltságunk van, így nem tudunk összejönni.

Az barátom testvére is hasonló, náluk is van két gyerek, mi vesszük a kreatív és értelmes játékokat a gyerekeknek, személyreszabott, értékesebb ajándékokat a sógoréknak, mi a párommal meg kapunk ketten egy üveg bort. Tavaly kaptam egy doboz bonbont, úgy, hogy tudják, hogy nem ehetek cukrot. Szóltam is, hogy köszönöm, bár nem fogom tudni megenni. Válasz: nem baj, majd megeszegeted szépen lassan... -.-'

Idén csak a gyerekek kapnak. Én részemről ott fejeztem be, amikor cukorbetegként odaadták nekem a bonbont, és még hozzá is tették, hogy majd szépen lassan... aha. Na, szóval, idén én egy fillért nem áldozom rájuk, párom meg mondta, hogy ő is vesz nekik egy üveg bort. Szóval amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.