Mit tehetnék, hogy ez megváltozzon?

Ha kicsit írnál magadról... Hány éves vagy, tanulsz, dolgozol? Van esetleg valami hobbid? Valami biztos érdekel, ezzel kapcsolatban próbálhatnál társaságot találni magadnak.

Nagymamáiddal mi a gond? Esetleg, ha te próbálnál meg lépni feléjük? Lehet, hogy akkor ők is máshogy viszonyulnának hozzád.

Azt írtad, barátaid alig vannak. Az alig azt jelenti, hogy azért 1-2 van, igaz? Az már tök jó, velük lehet közös programokat csinálni.

Ha ismerkedni szeretnél, ott az internet, csak figyelj oda, sok a bunkó. De hallottam már jó példákat is.

Addig meg örülj anyukádnak és a tesódnak.

Hű, de jó lenne ha tudnám, hogy mit is írjak... Csak nagyjából tudom mit érezhetsz... Én sem voltam sohasem a társaság feje, és nem is barátkoztam könnyen...

Amit a tanulásról írtál... Egy az egyben ezt érzem néha én is... És néha én is csak sírni tudtam volna... Főleg akkor, amikor szivem-lelkem beleadtam egy feladatba, aztán közölték, hogy az úgy nem jó...

El kell hinned, hogy sikerülni fog... Ha Te magad sem hiszel benne, vagy elhiteted megeddal, hogy semmire sem lesz jó, akkor a félelmeid valóra is fognak vállni... Hinned kell!!! Talán ez a legfontosabb... És az, hogy tudd, hogy a célig néha megnehezítik az utadat, de a siker akkor a legédesebb, ha megküzd érte az ember... A siker már csak a jól végzett munka ünneplése... Amikor hullanak az örömkönnyek...

Ha van kedved, akkor dobj egy privit... szívesen meghallgatlak...

23/F

22:02-es vagyok!

Konkrét segítséget, tanácsot sajnos nem tudok adni, de leírom az én történetemet.

Amikor befejeztem a főiskolát a szülőfalumban kezdtem el dolgozni, a szüleimmel laktam. Barátom helyben egy sem, különben is csak 1-2, a szüleimmel ugyan nem volt rossz a kapcsolatom, de jó sem, kb éltünk egymás mellett.

Folyton rossz kedvű voltam, én sem örültem semminek. Nem volt semmi jó kilátásba. Szerettem volna külön lakást (nem voltak meg rá az anyagi lehetőségek), nagyon szerettem volna ha van fiúbarátom. Folyton depressziós voltam... Aztán elegem lett, elhatároztam, hogy próbaképpen, legalább 1 évre feljövök a fővárosba, aztán majd szépen hazamegyek, csak muszáj volt valami változás 4 év poshadás után.

Pedagógus szállón laktam, dolgoztam. Barátaim még mindig nem voltak, nem megy könnyen az ismerkedés nekem sem. Mivel valamilyen szinten vallásos voltam, elkeveredtem valahogy egy fiatalokból álló közösségbe. Szerveztek sok programot (színház, túra, bál, bulik, stb...)és heti rendszerességgel összejöttek. Örültem, hogy legalább megismertem egy csomó embert, innentől kezdve "csak" a nagy Ő járt az eszembe, hogy miért nem találok rá. Teltek az évek, közben albérletbe költöztem. Hol jobban voltam, hol szenvedtem, még pszichológushoz is elmentem. Közben rájöttem pár dologra.

- Ha búskomor vagyok, a kutyának sem kellek.

- Hülyeség ölbe tett kézzel várni bármire is. Egy idő után, amikor már ismertem pár embert, én magam hoztam össze a csapatot, akármilyen címszóval, pl. palacsinta parti. Mindenki, aki akart vagy tudott hozhatott magával még ismerősöket, bővült a kör. Nem csak az esték teltek jól, de maga a szervezés is elterelte a gondolatomat minden rossztól.

- Ha tetszik egy fiú, szabad a lánynak is kezdeményezni (persze ügyesen, én azt mondom, tegyen meg a lány egy lépést, hogy a fiú megtegyen kettőt).

- Igyekeztem elhitetni magammal, hogy igenis értékes, kedves lány vagyok, ha valakivel nem jön össze valami, akkor az nem az én hibám, amit lehetett én megtettem, de nem illünk össze.

Most 34 éves vagyok, 3 éve házas. Van két aranyos gyerekem, és persze a fővárosban ragadtam:)

Tudod, nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!

Ha úgy érzed kilátástalanul tehetetlen vagy, akkor inkább keress fel szakembert, a depresszió nem játék, ha kell, lehet kezelni.

DE! Remélem nem ilyen komoly a baj, és meg tudod magad kicsit "rázni". "Hahó, mostantól kezdek magammal valamit, ha kudarc ér nem baj, megyek tovább!"

Nem a vallási közösségen múlik, direkt nem írtam felekezetet, de még ilyen téren is szétnézhetsz. Ha nem akarsz, akkor vedd számba, kiket hívhatnál fel, hogy elmenjetek sétálni, fagyizni, kirándulni, mozizni, színházba, strandra, buliba, múzeumba... Mindegy hova, csak találj ki valamit. Az sem baj, ha nem a barátaid, csak ismered őket, lehet, hogy örülnének is valami közös megmozdulásnak. Az a jó, (szerintem) ha többen vagytok.

Remélem sikerül kilábalnod ebből a mostani helyzetből!

Sok sikert, és sok-sok kitartást!!!