26 éves nő vagyok, de apám nem akar tudomást venni róla, hogy van párom?

Nem kell szégyellni meg titkolni a párod, és haza is tudod vinni az ünnepek közeledtével - az anyukádhoz. Elvàlt szülők esetén ez mindig így megy.

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy apám hányszor találkozott párommal, húgomnak ugyanez, pedig ott már férjről van szó... sőt, gyerekről. Szerintem az unokát nem is látta apánk, max egyszer. Pedig itt nincs ez a remete életmód, amit felvázoltál, simán ritkás kapcsolattartás válás után.

Mind a ketten felnőtt emberek vagytok. Szerintem csak szimplán az a helyzet, hogy apád nem akar beleszólni az életedbe. Ha nem tett eddig semmi negatív kijelentést az életeddel vagy a pároddal kapcsolatban, akkor nem hiszem, hogy gondja lenne veled.

Ahogy írtad, neki mindig is megvolt a magántere, ezt tiszteletben kéne tartsad. Ő sem jár a te nyakadba, és nem köti az orrodra, ha épp lenne vkije. Ahogy lejön, nem volt sosem családcentrikus a kapcsolat köztetek, és ez nem fog megváltozni.

Nem vagy már kisgyerek, nem kell apád nyakán ülnöd, ahogy az áldása sem kell arra, hogy kapcsolatba léptél. Azért mert társadalmilag az az elfogadottabb, hogy mindenkit be kell mutatni mindenkinek, még nem jelenti azt, hogy szükséges is.

Apád szerintem tök korrekt, hagy élni. Ha lenne vmi baj, akkor biztos kisegítene, de ha nincs, akkor minek ugráljon? A gyerek téma is olyan, hogy nem neki szülöd azt a gyereket... Attól még, hogy nagyszülő lenne, nincs semmi kötelezettsége a gyerek iránt, nem lehet rákényszeríteni. Ha akar vele foglalkozni, akkor fog. Tehát nem az unoka mindig az első, az öregrknek is megvan a maguk kis élete.

Inkább azt értékeld, hogy normális a kapcsolatod vele. Egyébként meg lehet az is, hogy szimplán tudja milyenek tudnak lenni a férfiak (akár magából kiindulva), és nem tartja komoly szituációnak a kapcsolatodat. Ennyi. Egyébként sem vágyik mindenki családiasságra, apád az élő példa rá. A karácsony meg amúgyis egy nyakatekert nap, nem az ünnepeken kéne megváltani mindent. Most akkor mi van, ha karácsony van? Dobjon el mindent egy megrendezett napért, ami nem több mint az emberek megvezetése? Látod? Te magadat is ez miatt bosszantod, mert jaj az ünnepek meg a szercsi és a lávcsi. Hagyjad, nem mindenki van oda az ilyenért. Azért mert más nézeteket vall, nem kell pszichológiai esetnek titulálni.

„Én nem akarom hazúgságban élni az életem”

Miért élnél ettől még hazugságban? Tudja, hogy van párod és kész. Nem megcsalni készülsz vkit, vagy vmi orbitál hülyeséget takargatni... Az, hogy apádnak volr szeretjő és te nem tudsz róla semmit, ez az ő nyomora meg anyádé. Nem mondom, hogy egy gyerekre nem lehet kihatással, de hisz tudod, hogy megtörtént, és szerintem ilyen esetben qvára mellékes az, hogy ki volt az az illető. Meg lehet, hogy jobb is, hogy nem tudod.

Úgy oldod meg, hogy néha elmeséled a napodat, és beleszövöd a barátod is. Nem kell a képébe tolni, a karácsonyt meg hanyagold. Egy idő után majd megszokja. Gyerekcsinálás meg csak nem a következő hónapok teendői között van... Foglalkozz a saját magánéleteddel, és örülj, hogy nincsen rádkattanva, ahogy már mondtam. Hidd el, ha meg állandóan kérdezősködne, akkor az lenne a baj.

#3 ""Arról lehet szó, hogy számára megrekedtél abban a korodban,": +1 Tuti.

"miújság a fiúkkal, férfiakkal, van e valaki, aki érdekel" Valószínűleg neki ez kellemetlen téma eleve magának is, nincs jó barátságban a nemiséggel. Hát még ha ezt megfejeled az ellenkező nemű gyerek ilyen dolgaival, az végképp sok(k).

Fokozatosan beszélj neki a magánéletedről, abba fokozatosan vezesd bele.