Hogyan győzzem meg észérvekkel, hogy elmenjen pszichológushoz?

" Ne megváltoztatni próbáld a hangulatembert, hanem elfogadni. "

Na álljon meg a fáklyásmenet! Amit a kérdező írt az zavarja az együttélést, nehogy már neki kelljen alkalmazkodni ahhoz aki egyáltalán nem törekszik az alkalmazkodásra és logikátlanul viselkedik! Attól fél hogy mások mit mondanak de attól nem hogy akivel együttél avval normális legyen az együttélés mert a hangulatváltozásokba sok mindent be lehet ám magyarázni.

Szia!

Ahogy elolvastam a kérdésed,rögtön a barátom jutott eszembe.

Érdekelne,h nálatok mégis mi a probléma. Bővebben. Nálunk is nagyon régóta van ez, először nem is gondoltam volna,vagyis nem akartam elhinni,h depressziós:(

Én is pszichológusra gondoltam,meg tanácsolták mások. többek között itt is.

Hát nézd, ha nem depressziós, vagyis nem beteg, akkor ő ilyen. Vannak dilisen viselkedő emberek. Apám ezekre azt mondja, hogy a szülei nem nevelték meg :) mondjuk van benne valami...

Szóval vagy elvonatkoztatsz ettől, és ha elkezd hisztizni, mert ez hiszti, amit az előbb leírtál. és te folytatod az elkezdett programot, hogy ok, ő már nem akar jönni, akkor ne jöjjön, én megyek a strandra. ha meggondolja magát jöjjön... és hasonló "terápia" vagy beteszel egy füldugót :)

vagy otthagyod.

nekem is volt egyszer egy hisztis hapsim, de egy hónapig bírtam. neki is rossz volta gyerekkora, és rendesen el is mesélte hogy szerintem mi baja van, de én akkor sem tűröm el hogy kiabáljon velem a telefonban mert valamit félreértett vagy valami nem tetszik neki... mindennek van határa. tőle is elvárom a szeretetet, például azt, hogy normálisan viselkedik velem. ha erre nem képes, akkor nincs miről beszélgetni.

szóval gondold át. erre szerintem a pszichológus nem jó, mert tudja hogy kéne viselkedni, csak nem akar úgy, mert így neki jobban tetszik.

Na,nálunk is ugyanez van,de kb mi még a strandig se jutunk el,mert eltervezzük,minden jó, aztán kitalálja,h neki nincs is kedve. 10 progiból 9-hez...

És ha depressziós valaki,akkor nincs igénye a szexre,stb, nálatok látom nem áll fenn ez a dolog, nálunk igen,akkor lehet,h nem is depressziós,csak szimplán tényleg ilyen. "hisztis".

Ha privát helyre megy, senki nem tudja meg.

Persze hogy nem akarja reklámozni, de mondjuk Amerikában meg szinte divat pszichológushoz járni. Majdnem olyan, mintha egy baráttal beszélné meg a dolgait, csak ugye a pszichológus független kívülálló, ezért frissebb szemmel látja a problémákat, az más kérdés, hogy fizetni kell neki, de ezért hallgat, mint a sír, és nem lehet lenyomozni sehol, hogy pszichológushoz járt, mert ezt az orvos köteles titokban tartani.

Hozzá meg száz más ember megy már ugyanolyan problémával, szóval olyan dolgokat nem is nagyon lehet neki már mondani, amin meglepődik, főleg, ha tapasztaltabb.

Én is jártam pszichológushoz, és jó életvezetési tanácsokat kaptam tőle.

11,39-nek tökéletesen igaza van.Ez nem betegség amit leírsz,ez a pasi egy egoista hisztizsák.

Nem ugrálj a dilijének,aztán vagy változik vagy elhagyod.

Ha pl indultok valahova és behisztizik valamiért,akkor csak ő maradjon otthon,Te menj ahogy Terveztétek.Mondd neki édesen,hogy oké,hogy neki elment a kedve,de neked attól még van,majd elmész a barátnőddel.Nem tetszik amit főztél?Hetekig ne főzz rá,meg se kérdezd enne-e.Stb..szereld le a hisztijét,és kérdezd meg hajlandó-e változtatni a viselkedésén.Ha nem,fel is út le is út.

10,55 vagyok, és tökéletesen egyetértek a 11,39-cel.

Ismétlem, hogy a hangulatember nem beteg, nem depressziós.

A depresszió tünetegyüttes. Zseniális, hogy egy ilyen kérdés hatására mások is képesek orvosi diploma nélkül depressziót diagnosztizálni a párjuknál. Csak tudnám, akkor mindek költünk orvosképzésre. Nagy mindegy.

Mit kéne tenned?

Nézd, a szeretet elfogadást jelent. Azt, hogy olyannak szereted az illetőt, amilyen. Ha nem olyannak szereted, akkor egyszerűen nem belé vagy szerelmes, hanem egy álomképbe, amit te teremtettél magadnak. Erről a párod nem tehet. Zavarja az együttélést? Lehet. De ez nem azt jelenti, hogy ő "hibás", hanem azt, hogy nem fogadod el, nem szereted. Ebben te sem vagy hibás: egyszerűen nem illetek össze. Nem kötelező (sőt, hiba!) olyan emberrel élni, aki idegesít. El kell engedni egymást szépen, nem gyötörni, hogy boldogok lehessetek olyannak, aki elfogad olyannak, amilyen.

Túl könnyen mondom, hogy szakítsatok, de te harcolni akarsz? Nem hiszem. Az, hogy a másikat meg akarod változtatni, a saját elképzeléseid szerint formálni - nem érdem. Mint ahogy betegnek (depressziósnak) kikiáltani valakit, és pszichológushoz küldeni, csak mert nem olyan, amilyennek szeretnéd.

A kapcsolatért a végsőkig érdemes küzdeni, HA van szeretet. De ez nem az... A szeretet nem szavakban nyilvánul meg, és nem abban, hogy "én mindent megtettem érte" (mert ezt meg nem kérte senki). A szeretet lényege az elfogadás, hogy a másik önmaga lehessen. És hogy te is önmagad lehess a másik előtt. A másikat soha nem úgy kell szeretni, ahogy neked jó (lásd: orvost neki, mert hangulatember, neki is jobb lenne, ha nem lenne az!) - ez pusztán önzés, hanem ahogy neki jó. Ő megváltozhat, ha akar, te nem változtathatod meg. (Mert a végén már maga sem fogja tudni, kicsoda-micsoda, és akkor majt tényleg depressziós lesz.

Végezetül néhány tünete a depressziónak (szakembertől!):

-hosszan tartó kedvetlen állapot,

-alvási-étkezési zavarok,

-munkavégzés-problémák,

-lelassultság,

-beszürkülés,

-kevésbbé kommunikatív az illető stb.

Mániás depressziónál ezt a leghangolt időszakot idönként felvááltja egy felfokozott érzelmi állapot, öröm, mindent akarás, mindenhatóság érzése, esetleg szexualitás.

És ez még nem bizonyíték a depresszióra, csak a gyanúját veti fel.

Nos, van még itt valaki, aki depressziós?