Anyám teljesen ellökött magától! Egyáltalán nem érdekli, mi van velem. Szerintetek mit csináljak vele?

21 éves fiú vagyok. Anyámmal.nevelőapámmal(aki a 2 legkisebb tesóm apja) és 7 kisebb tesómmal élek egy háztartásban. A legkisebb húgom még csak alig egy éves. És nem teljesen egy apától vagyunk. Soha semmi baj nem volt, az elején. A nevelőapám nem olyan régen, alig 4 hónapja döntött úgy, hogy visszamegy anyámhoz, és megpróbálják együtt.Azóta kezdett anyám és köztem elmérgesedni a helyzet. Nekem 3 éve van komoly párkapcsolatom. Elég sokáig nem vetettem meg a kábítószert,mert elég rossz társaságba kerültem. Erről anyám tudott, és tett is ellene.Azzal sikerült leállnom, hála neki.Megbeszéltük. hogy a múltamat nem fogjuk elővenni soha többet, ami megtörtént megtörtént. Viszont engem a nevelőapám olyan szinten utál, hogy az kimondhatatlan, anyámat teljesen ellenem fordította. Ha nem is csinálok semmit, csak lemegyek a konyhába, és ott van a nevelőapám, folyamatosan beszól hogy ennyi idősen még mindig eltartatom magam(ami jogos lenne, ha nem fizetnék anyámnak havonta az ott tartózkodásom miatt, meg hasonlók), és mindig azt mondja, hogy én csak egy drogtól elbutult hülyegyerek vagyok. Amikor anyám is ott van, és hall mindent, sem áll mellém. Ami nekem nem esik ugye valami jól. És már eljutottunk addig a szintig, hogy ha csak hozzá szólok anyámhoz a nevelőapám jelenlétében, olyan bunkón válaszol(ha válaszol), hogy még magam is meglepődöm rajta, Viszont amikor éppen nincsen ott, akkor normálisan is tud beszélni velem. Valamelyik nap bevallom, ugyan ez volt, ugyan úgy a konyhában, ráadásul vendégek is voltak nálunk. Amikor már körülbelül hatvanadszor drogtól elbutult hülyegyerekezett le, meg még több és több ilyen és ehhez hasonló jelző, nem gondolkodtam semmit, csak elborult az agyam, és a konyhai ajtón az üveget kiütöttem. Vérzett a kezem, nagyon, és anyám akkor is csak annyit tudott mondani, hogy igen drágám, talán igazad van, meg hogy ki fogja fizetni az üveget.Egy cseppet sem érdekelte teszem fel a lelki állapotom, vagy a testi épségem.Az egyik vendég segített bekötni meg kitisztítani a sebemet. Aztán egy nagyon jó hírt kaptam valamelyik nap. Mondta a barátnőm, hogy terhes. Én nagyon nagyon örülök neki, és gondoltam elmondom anyámnak, hátha ez majd érdekelni fogja. Oda mentem hozzá, elmondtam neki a nagy hírt. és annyit mondott, hogy imádkozz. hogy a ne rád hasonlítson. Nagy fiú vagyok már, de mégis, annyira nagyon rosszul esik, hogy ennyire nagyon befolyásolja a nevelőapám, és többet számít neki, mint a saját gyereke. Szerintetek mit csinálhatnék?