Miért alapítanak családot manapság az emberek, ha tudják, hogy a gyerek nagy valószínűséggel külföldre megy dolgozni/élni?

Így ne is legyen több kérdésed....

16 éves a legidősebb gyerekem, és egyáltalán nem bánom, ha külföldre megy és ott fog élni.

Pont azért, mert lassan 2020 van! Ki mondta, hogy egy évben egyszer lehet csak találkozni? 2 óra kocsival Bécs. Esti hálókocsis vonat naponta jár Münchenbe és Zürichbe, olcsóbb is, mint a nappali. Repülővel Svédország 2,5 óra. 70 ezer a retúr jegy!

Másrészt meg van telefon: havi párezer, és EU-n belül korlátlanul hívhatsz bárkit. Internet is van: skype, videó chat, viber, egész nap állandó kapcsolatban lehetünk.

Az, hogy havonta, kéthavonta találkozunk: rendben van, mindennapi kapcsolattartás mellett. Sokan a szomszéd utcában élő családtaggal se találkoznak többet.

Az, hogy ki szeret, kire számíthatsz, az nem a távolságon múlik.

Csak az a dolog érdekel: legyen a gyerekem boldog, és boldoguljon az életben. Ezért tanulnak nyelveket.

Másrészt: ha legkisebb is elég nagy lesz, mi se biztos, hogy itt maradunk. Még mindig elég fiatalok leszünk 40-42 évesen, hogy a nyakunkba vegyük a világot. Akkor a gyerekek is jönnek velünk.

1) Nem szentírás, hogy a gyerek külföldre megy.

2) A gyerekem 30 km-re lakik tőlem, imádjuk egymást, mégis alig találkozunk, mert napi 10-12 órákat dolgozik, sokszor hétvégén is.

3) A húgom 1000 km-re él, mégis 2-3 naponta 2 órákat beszélgetünk skype-on, tartalmasabb a kapcsolatunk, mint sokaknak, akik egymás mellett laknak.

Javaslom olvasd el Benedek Elek: A bolondok című meséjét, mert a kérdésed olyan szintű!

"Ha meghal a Kelemenke, kire marad a ködmönke?"

[link]

Gyereket azért vállal egy lelkileg egészséges ember, hogy valamit átadjon magából, hogy gondoskodhasson, hogy nevelhessen, hogy gyönyörködhessen, hogy csináljon valami életre szólót, hogy valakiben tovább élhessen, hogy nevethessen, hogy szerethessen, hogy kellemes érzések töltsék el, ha a gyermekére gondol.

Aki nem ezért vállal gyereket, az inkább kerülje őket, nem kell több gyereket megnyomorítani lelkileg. A gyerek semmivel sem tartozik a szülőnek azért, mert az felnevelte!