A szüleim miért nem képesek megérteni, hogy nem szeretnék nyaralni menni? Mit tegyek?

Szóval 16 éves lány vagyok. Semmi gondom nem lenne a nyaralással a szüleimmel, mert nem azért nem szeretnék menni, mert jaj,d e ciki (nem vagyok ez a fajta), ha normális helyre akarnának menni, nagyin szívesen mennék.

Tavalyig nem jártunk sehová, mert másra kellett a pénz. Aztán ahogy elkészültünk mindennel, tavaly először voltunk együtt valahol, de már akkor sem éreztem jól magam. Tudom, hogy más örülne, ha elvinnék mindenféle egzotikus helyre, de őszintén szólva engem a hányinger kerülget már csak az említésüktől is. Nem bírom a klímát (nappal 45 fok minimum), rosszul vagyok a repüléstől, a hely nem szimpatikus (aki járt már Afrikában, az megérti miért), mindenhol szemét van és kosz, hihetetlen primitív életkörülmények-csak a tenger mellett lehet megmaradni, de 2 hétig? Engem abszolút nem érdekel a strandolás, meg ilyesmi, úszni nem tudok, bizonyos szinten víziszonyom is van, a napot is nagyon nehezen viselem el. Szóval mindent utálok, ami ott van, mégis szinte kötelezővé teszik, hogy menjek velük. Én megmondtam nekik, hogy nyugodtan menjenek el egyedül, és engem hagyjanak otthon, nem haragszom meg, inkább örülni fogok. Mert teljesen felesleges annyi pénzt kidobni feleslegesen. Persze ezt nem engedik, mert hogy nem hagynak otthon egyedül, pedig bőven lenne hová mennem, nem lennék egyedül. Akkor aztán anyukám elkezd hisztizni, hogy én csak tönkreteszem a kirándulást, mert hisztizek. Nem értik meg, hogy én tényleg undorodom azoktól a helyektől...

Próbáltam rávenni őket valami más helyre, de nekik semmi nem jó, amit én akarok. Én a szívem szerint csak Európán belül mennék mindenféle híres helyeket megnézni, és messziről kerülném a 45 fokos tengerpartot.

Mit gondoltok erről, mit csináljak? Szerintetek nem felesleges pénzkidobás lenne, ha elmennék? Hisz úgyis csak az lenne, ami tavaly, alig vártam, hogy menjünk haza.