Hogy kerülhetem el a veszekedést, sértődöttséget?

Ha olyan téma van itthon, amiről nem akarok beszélni, hogyan kerülhetem el, hogy veszekedés legyen?

Konkrétabban arról lenne szó, hogy anyukám szívesen beszél az egyetem-témáról, ez meg engem néha idegesít. Főleg mikor este hozza fel és amúgy is fáradt vagyok, pedig még tanulni is kell.

Az idegesít, mikor mondja, hogy ki kell javítsam a jegyem (ha tudja, hogy szar jegyem van) meg volt rá példa, hogy megnézte egy zh-mat és elkezdte kielemezni (nem teljesen de részben ért a témához).

Aztán mondta, hogy ő csak jót akar meg hogy másnak nem mondja el otthon ezeket senki meg nem tudom mi volt. Aztán mondtam, hogy amit elmond, azt magamtól is tudom. Na jó, volt 1-2 hasznos megjegyzése, amit nem tudnék, nem látnék át de amúgy meg semmi kedvem nem volt arról beszélni, hogy egy zh-ban mit rontottam el és tényleg a nagy része egyértelmű volt.

Különben máskor is idegesít egy idő után ha az egyetem a téma. Apukám nem ilyen, csak anyukám.

Azzal önmagában véve nem lenne baj, hogy érdeklődik hogy sikerült valami vagy valami egyetem dolog szóba jön de mikor már sokadjára, az idegesít. Meg az se nagyon boldogító, hogy ez is fokozza nekem a stresszt, mert érzem, hogy meg kell neki felelni. Meg hogy nem vagyok elég jó, mert ezt meg azt elrontok, jobbnak kellene lennie, még mennyi munka, pedig így se vagyok lusta és így tovább (ezeket én gondolom).

Hallgassam végig mit mond, de ne reagáljak?

Azt elég nehéz kibírni...

Ha elmondom hogy unom a témát, meg ne mondja el, akkor sértődés lesz.