Hogyan kerüljem a vitát, veszekedést?

Szóval anyukámmal gyakrabban összeveszek mostanába. Amúgy nem rossz a kapcsolatunk.

Egyetemista vagyok, a mesterszakot fogom kezdeni ősszel. Az a problémám, hogy mostanába már párszor felhúzott azzal, hogy folyton (vagy legalábbis kifejezetten gyakran) a munkáról beszél. Nem a sajátjáról (nem dolgozik, nyugdíjas) hanem olyan munkákról, amik nekem aktuálisak lehetnek. Magának is nézett munkát meg nekem is szokott. Ez önmagában véve nem baj, jelentkeztem is több helyre de az idegesített fel mikor sokat beszélt már a témáról. Hogy hol milyen elhelyezkedni, mi jó, mi nem jó, külföldön milyen, itt milyen, hogy hol hogy lehet bekerülni. Amúgy annak is örülne ha valami tapasztalatot szereznék meg lenne egy kis saját pénzem (támogatnak a szüleim de nyilván még jobb lenne ha lenne saját). Alapvetően nem akar rosszat de néha falra mászok a témától, ha meg ezt mondom neki, akkor az a baj.

Meg amúgy az is zavar engem, hogy mivel nincs olyan nagyon sok minden ami lekötné, ezért azon is parázok, hogy több időt kellene vele lennem. Ezt ő nem mondja mostanság de azért bennem van egy ilyen aggodalom néha. Elmegyek vele bevásárolni, egy időben gyakran mentünk ketten cukrászdába, egyszer színházba is de az csak egyszer volt. Emellett foglalkozok a saját dolgaimmal, néha a barátommal találkozok. Van egy ismerősünk aki szintén nyugdíjas (ő idősebb mint anyukám valamennyivel, korábban is ment el de mindegy) és ő jobban megvan de rajta is látszik valamennyire, hogy hiányzik neki valami társaság mert a férjén kívül csak mi vagyunk neki és ezért hív minket (anyukámt, néha engem) olyan gyakran valahova. Ennek amúgy örülök, ezzel semmi baj, csak azt akarom mondani, hogy szerintem a munka utáni, otthoni, nyugdíjas élet hatása ez.

Anyukám már munkát is keresett magának.

Engem meg bevallom idegesít az egész helyzet, mert úgy érzem, hogy unom már, hogy a munka meg pénz téma olyan fontos.

De olyan is előfordult, hogy azt hittem anyukám meg van rám sértődve amiért nem szervezek vele aznap délután programot (délelőtt vagy otthon voltam vagy együtt voltunk valahol) és ezt kérdeztem tőle így van-e, ő mondta hogy nem, de én tovább kérdezgettem, aztán elege lett hogy miért kérdezgetem annyit. Meg volt, hogy mondott valamit (például egy munkával kapcsolatba) de hátsó szándék nélkül, nem azért hogy például most jelentkezzek oda, hanem csak megjegyezte és én abba is beleláttam valamit.

Egy ideig a külföldi tanulás is ilyen téma volt, hogy nagyon idegesített mert ő mondogatta hogy hú milyen hasznos de én nagyon nem akartam. Mostanában már ott tartok, hogy mondjuk 1-2 hónapra kimennék.