Hazudok pedig utálok. Hol a kiút ebből? Részletek lent.

De ha már nem hazudsz,akkor miért könyveltek el hazugnak?

Másik meg az,hogyha a hazugságtól tényleg csak rosszabb lett neked,és büntettek azért,amit elmondtál nekik őszintén,akkor ők nevelték beléd azt,hogy muszáj hazudnod,vagy pedig ez vagy az lesz..

Sz_rd le azt,hogy mit gondol a nagyvilág!!Élj szívből!(nem az Algida-t akarom reklámozni,hanem azt,hogy örömmel kell élni):D

Én akkor is költöznék,a nagyinak pedig elmagyaráznám,hogy mi van..("Nagyi!A saját életemet szeretném élni!Elfogok költözni.De majd minden második nap jövök hozzád..")

Nem kötelezséged neked azt csinálni,amit más mond!Egyszerűen tedd azt,amihez lehetőséged és kedved van!:D

Szabadulj ki a börtönből!!Legyen egy pasid vagy egy csajod(nem tudom nő vagy-e vagy pasi)!

És költözzetek össze..de ne Ő jöjjön hozzád meg a nagyihoz..mert akkor az a kapcsolat sem fog sokáig tartani..:S

Nekem ugyanilyen volt a gyerekkorom.Soha nem csináltam olyat,amiért büntetés vagy ordítás járt volna,mégis állandóan büntettek és ordítoztak velem apróságokért.Az eredménye az lett,hogy hazudoztam,ami mára - 39 vagyok - elmúlt,de a mai napig félek vállalni a véleményem,vagy önmagam.Semmi önbizalmam nincs.Ma már nem a "büntetéstől" félek,de nem merem vállalni amit érzek,állandóan félek,hogy rosszul csinálok valamit,vagy hogy nem fognak szeretni,ha vállalom önmagam,azt,amilyen vagyok.

Nem az a hibás a legtöbb esetben,aki hazudik.Hanem az,akinek hazudni kell,akinek nem lehet megmondani az igazat,őszintén.

Én is épp ilyen szituációból szaadultam, anyám volt örök elégedetlen, hol veréssel, hol lelki terrorral tartott sakkban.

Engem nem zavar a hazugság. Részemről úgy fogom fel, mint életmentést. Tudod, hány nagy veréstől mentett meg egy-egy hazugság? És tudod, hányat kaptam az elején, amikor még rosszul hazudtam? Tudod, milyen kínos volt a tanároknak kimagyarázni a kék foltjaimat?

Én felvállalom, hogy hazudós vagyok. Pontosbítsunk: nem, inkább mindig azt mondom, amit mondanom kell, hogy a lehető legkisebb fájdalommal ússzam meg az adott helyzetet.

A család problémára pedig nekem bevált módszert javaslok: mondd, ami igaz, és tégy úgy, mintha hazudnál. Anyám ilyenkor maga állt neki kiagyalni, hogy ha az a hazugság, amit én mondok, mi lehet az igazság. Tehetek én róla, hogy ferdén működik az agya? Gondoljon, amit akar, én megteszem, ami a kötelességem.