Milyen JO gyerekkori elmenyeid vannak a csaladoddal kapcsolatban, mire emlekszel szivesen vissza?

Amikor évi 2-3x videkre mentünk a szüleimmel apukám mindig kártyázott velem reggelente az ágyban.

Amúgy mindig kiabált meg ideges volt, nem foglalkozott velem, ez a néhány alkalom maradt csak meg.

Sok van. Anyum eléggé bolondos, életvidám nő. Mindig úgy nevelt, hogy ha egy gyerekem lesz, és igényelni fogja az időmet, bármit csinálok dobjam el, és foglalkozzak a gyerekkel..Ő ezt csinálta.. pL

- olyan 4-5 évesen mindig azt játszottuk, hogy a nagy franciágyuk volt a tutajunk. A kék padlószőneg volt a tenger. Szanatszét cobált plüssök, autók, játékok voltak a cápák, polipok. Mi meg a tutajon vagyunk a hajótöröttek akik néha megközdenek a várszomjas cápákkal.:) A nagy maci volt a Moby Dick , amit később kérésemre mindig elolvasta. ( ma is ez a kedvencem)

- Sokszor a konyhából behordtuk a székeket, ebédlóasztalt, és hatalmas nagy kuckókat csináltunk. Lepedőket, pokrocokkat tettünk rá.

-- 6-8 évesen nyáron a kis barátaimmal kint az udvaron rendezhettünk főzöcskéset. Adott 2 kiló lisztet, tojásokat, sót, paprikát, edényeket, és kint "kotyvasztottunk " Szabály. Nem lehet megenni..:) (hát nem is akartuk amikot homoktól kezdve kavics is volt benne..)

- 12 évesen a szobámat újította fel apu. Leszedték a régi tapétát, fehére festette a falat. Akkor valamiért rajzolni akartam a falra. Anyu vett egy csomó színes krétát, és 3 napot kaptam, hogy rajzoljak, mutassam meg milyen kreatív vagyok. Kis barátaimmal végig rajzoltuk a falat, vonatokkal, kocsikkal, a lányok virágokkal, házakkal. Kérésemre addig maradt amíg én akartam. Később apu letapétázta amikor kértem, hogy csináljuk meg.

-Mindig vittek a tűzijátékra. Gyerekként nagyon élveztem.

Anyum nem egy konyhatündér, sütni se nagyon tud, csak 3 dolgot, de azt nagyon. ( mondjuk a sütikkel, törtékkal nem voltunk hiányban, mert nagynéném mestercukrász, mindig sütött ha kértem, kértük) De anyum isteni finom csokitorta krémet csinált,és mindig megengedte, hogy a műanyag edényből kinyaljam a csokikrém maradékát..ez is olyan hagyomány lett..( még ma is megteszem, pedig már felnőtt vagyok)

Szüleim mindig úgy neveltek, hogy a tárgyak nem olyan dolgok ami miatt vita kell, hogy legyen. Ha tönkremegy, eltörik, elhagyom akkor sincs baj. Majd lesz másik.

Gyerekként először ijedtem meg (bár nem tudom miért) amikor véletlenül eltörtem a karácsonyi étkészlet tányérját pont karácsonykor. Tudtam, hogy féltve őrzött étkészlet, csak karácsonyjor lett elővéve, és én eltörtem. Mamám sípitozott, hogy jaj, anyád pipa lesz..Papám is rögtön.. Danikám! Te most kapni fogsz, hát miért nem ültél a fenekeden?

Anyum bejött, látta, és hallotta mamáékat. Anyum fogta a tányérját, elejtette, és eltört.

anyám erre: Nahát milyen béna vagyok.. Valamit örököltem tőled Danci. az üres kezedet..Összeszedte a törött tányérokat, kivitte. Este amikor mamáék elmentek hallottam, hogy apu kérdezi anyutól, hogy ugye te széndékosan törted el a tányért? Anyum vigyorgott.. Közölte, hogy nézzük a jó oldalát. Végre megveheti azt a karácsonyi készletet amit 2 éve kinézett magának..:)

Sosem csinált ebből gondot.

- Szerettem ahogy megtanított úszni

Sok van még, de ezekre jó szívvel emlékezem.

Még ma is sokat hülyülünk. Elvagyunk.

21/F