Férjem már 84 éves, középsúlyos demencia stádiumában van. Itthon már nagyon nehéz vele együtt élni, hogyan tovább?

Nem olvastam vegig minden választ, csak "érdekességkeppen" írom:

Van egy ismerősöm, az anyukája szorult pár eve ellatasra. Nem rakta be otthonba, mondvan ott leépül. A saját otthonukbsn oldottak meg a mar felnőtt illetve még tanuló gyerekkel az állandó felügyeletet. Kb. 3 évet élt igy a néni. A két gyerek vagyis unoka meg a neni lanya felváltva keltek ejjelente hogy atpelenkazzák a nenit.

A hozadeka az lett, hogy a nagyobbik mar gyereket se akar, annyira elege lett meg hogy 0 élete volt.

Egy mélyen vallasos családról beszélünk.

És arra nem gondoltok a kérdező min megy át? A férje már ön és közveszélyes. Nem élhet úgy hogy 0-24-ben ügyel valakire aki már ön és közveszéles. Nagyon szomorú hogy erre a sorsra jutottak de azt be kell látni hogy ebbe a kérdező bele fog lelkileg, fizikailag és szellemileg is rokkanni.

Nagyon jól tudom miről beszélek. Az én közel kilencven éves nagyim is hasonlsókon ment át és sajnos évekig gondoztuk de aztán ráment az agyára cukorbetegség, agyi érszűkülöet, érszűkület miatt amputálták az egyik lábát, mégis mikor elborult az agya... ezt nem is tudom szavakba önteni. Volt hogy a 10 éves hugommal ketten voltunk vele itthon és mikor elborult az agya, egy lábbal 88 évesen lemászott az ágyról hogy majd megöli magát mert hogy mi tesómmal verjük egymást, holott még csak egymás szobályában sem voltunk. Szószerint mind a négyen szüleinkel úgy aludtunk mint nyúl a bokorban és 0-24 szinte virrasztottunk mellette. De egy ponton túl már nem tudtunk mit tenni muszály volt beküldeni a korházba ahol szószerint megfulladt mert nem távozott a víz a testéből.

Szóval nemtudjátok mit beszéltek, ne akarjatok a kérdező helyében lenni, ha valaki én nagyon jól tudom mivel jár egy ilyen beteg emberrel együtt élni.

Nem csak az amit művel, tesz vagy mond a betegsége miatt, de végignézni ahogy egy embert teljesen leépül, elveszíti az öntudatát, a teste feladja a harcot az élettel szemben, nem kívánom még a legrosszabb ellenségemnek sem hogy ezt végig kelljen néznie, átkelljen élnie.

Mellesleg van beteg akit lehet ápolni otthon meg van akit nem. Aki pszichésen elborul, pl késsel megy a gondozónak (feleseg gyerek unoka mindegy), azt nem lehet otthon ápolni!

A demencia veszélyes lehet, aki a jóban-rosszban irta, az töltsön el előbb 24 órat egy beteggel utána irkáljon.

Mint irtam en is ápoltam a paromat halálaig, csak éppen ő nem demens volt hanem daganatos, szóval óriási különbseg van beteg ésbeteg között!!!

Melyik volt a te ötleted, esetleg ez?

"Rá kell szoktatni a felnőtt pelenkára, nem tudom mennyire lehet vele beszélni, esetleg a háziorvost megkérhetnéd, hogy egyszer elmentek hozzá és segítsen

elmagyarázni neki, hogy ez szükséges."

Aki ilyen állapotban van, a következő pillanatban elfelejti, amit mondtak neki és sem hozzátartozó, sem orvos nem fogja tudni elmagyarázni neki.