Hogy lehet leszoktatni a családot a tárgyi ajándékozásról?

Tisztelt 11. válaszoló!

A kérdező lakása PICI. Bizonyára a szekrénye is tele van (ruhákkal). A kelletlen ajándék ott is helyet foglal ám és nemcsak ott, de mindenhol a lakásban!

1. Elöször is nem azt mondjátok, hogy "nem ragaszkodtok" ajándékokhoz. hanem hogy "nem AKARTOK" semmiféle ajándékot!

2. Az az ötlet, hogy a saját - a lakáshoz illöen megválasztott - tárgyakat adjátok el, és a különbözö izlések szerint vett ezt-azt tartsátok meg helyette, kifejezetten idióta ötlet, ahogy az is, hogy raktározzátok valahol.

3. A leghasznosabb megoldás lenne, ha eladnátok (pl a neten), és a pénzt arra fordítanátok, ami nektek megfelelö.

4. A rokonságnak meg lehet direkt mondani, hogy ha valamit adni akarnak, akkor legfeljebb pénzt, mert az egyebeket úgysem tartjátok meg. Lesz, aki megsértöedik, lesz, aki felfogja, meg lesz olyan is, akihez nem jut el - de minden esetre kevesebb kacatot kaptok.

Nehéz ügy, és nem, én sem örülök felesleges tárgyaknak, még ha jó szívvel adják is.

Nekem évekbe telt és sok sértődésbe került, ameddig sikerült megértetni a családdal, hogy nekem a felesleges dolog nem ajándék. Mondjuk, rólam tudják, hogy ha nem használok valamit, könnyű szívvel kidobom, úgyhogy végül is csak meghallgattak. És rájöttek, hogy hülyeség olyasmire pénzt költeni, ami jobb esetben a padlásra kerül, rosszabb esetben a kukába.

Most ott tartunk, hogy jelesebb ünnepek előtt megkérdezik, mit szeretnék, mire van szükségem. A lányom az, aki nagyobb ajándékokat szokott adni, neki elmondom, hogy elromlott a vízforraló, a kenyérpirító, az íróasztal lámpa, szeretnék napelemes lámpákat a kertbe...

A család többi tagját rávezettem, hogy jobban örülök egy csomag kávénak, finom csokinak, kozmetikumnak, tehát olyan dolgoknak, amik elfogynak, és nem feleslegesek, nem a szemetet termelem velük.

Néhány éve elég jól működik. És fordítva is.

Nem tudsz mást tenni, mint elajándékozni. Ha nem tudod velük megbeszélni, hogy olyat adjanak, amire szükségetek van, vagy ami nem foglal úgy helyet, pl. desszert, vagy mit tudom én.

Nekem nyáron halt meg nagymamám, borzasztóan hiányzik, de attól még adott ő is sok felesleges dolgot, ami miatt nem érzem magam rosszul, hogy anno továbbajándékoztam. Nyilván van pár személyes, számomra nagy eszmei értékkel rendelkező dolog, amit tőle kaptam, azokra vigyázok, de szerintem senkinek sincs kapacitása arra, hogy minden limlomot őrizgessen az örökkévalóságig.

Fujj de utálom a büntudat keltő válaszokat... Nekem a szüleim is meghaltak, és nem nincs tárgyam tőlük. Na jo egy receptes füzet, de csak mert hasznos. Nem így emlékszem rájuk, nem így szeretem őket... Van fénykép, emlékek a szívemben, memóriámban... Kinek hogy tetszik. :D

Mi megmondtuk h gyerekeknek ajándék csak. Plusz inkább a páromnak is mondtam, h inkább ajandekutalvany. Pl konyvre. Mert kp-t sajnalok kiadni egyelőre.. De olvasni meg imádok. Így kénytelen vagyok venni :D.

Vags mondd meg h inkabb kajacsomaggal keszuljenek. Bonbon, kv, tea... Akarmi :D

Sogromeknak nincs gyerek. De ugye az a szabaly el h csak gyerekeknek veszunk. Hogy ők meg ne maradjanak ki belőle, minimális osszegert kapnak (ertsd:2eft)tea kulonlegesebb, kv ízesítő "fűszer". Ezeket nem dobjak ki, ajándékozzak el, nem tarolgatjak...

"Igyekszünk egyébként "példát mutatni", volt hogy rokonok egy hosszúhétvégés wellnesst kaptak tőlünk ajándékba, vagy repülőjegy-utalványt, ilyesmiket, mi is inkább ilyeneknek örülnénk, "

Hát én még ettől kapnék agyvérzést. Majd én eldöntöm hogy mikor, hová akarok menni, mit akarok kezdeni a szabadidőmmel.

Az ajándék nem kell hogy hasznos legyen, sőt, az se kell, hogy a másiknak tetsszen. Igazándiból az ajándékozó örömet szeretne szerezni, mert szeret téged és emiatt olyan dolog választ, aminek ő maga is örülne. Erre mondják, hogy a szándék a lényeg. Nálunk szerencsére értelmes emberek vannak a rokonságban, sosem volt az ajándékozásból probléma. Kati néni azért hoz hímzett díszpárna huzatot minden alkalomra, mert egyszer megdicsértem, milyen szép, amit épp hímez. Nem használom, nem passzol sehová, de elfér a szekrényben és nagyra értékelem, hogy dolgozik vele, hogy nekem örömet szerezzen. Örömet is szerez. Nyilván másfajta az örömöm, mint akkor, amikor Zsuzsi néni állít be a 246. bögrével, mert tudja, hogy gyűjtöm, és ezt amit hízott még nem látta nálam.

20-as, "Nem használom, nem passzol sehová, de elfér a szekrényben" - másnak meg nem fér el a szekrényében, és ez halmozottan igaz, ha mindketten évente háromszor kapnak valami ilyesmit.

Nekem éppenséggel elférne a szekrényemben a sok kacat, mert a szekrényemet is minimálon tartom; nem veszem meg a sokadik pulcsit és farmert, mert gyűlölök halmozni, környezetet terhelni, pazarolni. Ebből kifolyólag értelemszerű, hogy a gondosan összeválogatott és nagy erőkkel minimálon tartott tárolóimat nem fogom kéretlenül kapott kacatokkal feltölteni.

Igen, az ajándékozásban nem maga az ajándék a fontos, hanem a gesztus. De ha valaki ajándékozni akar, akkor az ajándékozás illeme azt is kimondja, hogy ne ajándékozz kéretlen dolgokat. Tehát ha a másik mindenképp adni akar valamit, akkor ugyan miért nem mindegy neki, hogy ugyanabból a pénzből, amit az ezredik bögrére költ, miért nem vesz egy jó teát, kávét, egy minőségi csokit, ami mondjuk elfogy?

Tudom a választ, mert az ilyen ember csak magára gondol, eszébe sem jut, hogy a másik miként él, mit kért, mit kellene figyelembe venni stb. Nagyon kényelmes így ajándékozni, hogy nagy ívből lesz.rod a másikat, csak az legyen, amit te kigondoltál.