Hogy mondjam meg, hogy ne legyen sértődés?

Sziasztok!

Van egy sógornőm (akit egyébként imádok), aki otthon van a 6 hónapos gyerekkel. Tesóm dolgozik, így ő nem annyira ér rá.

A sógornőm viszont látványosan nem tud magával mit kezdeni.

Imádom a gyereket is, nagyon örülök amikor látom, de van egy határ.

Újabban sógornőm rászokott arra, hogy hétvégente programot szervez, ami az ő dolga, mindaddig, amíg nem nekem kellene vigyáznom a gyerekre.

Anyu sokat dolgozik, sokszor hétvégén is, így ő nem mindig tudja bevállalni. A másik nagymama már nyugdíjas, ő sűrűbben kiveszi a részét az unokázásból.

Az első pár hónapban kb kéthetente beugrottak amikor erre jártak, azt leredukáltam, mert nekünk is van programunk vagy csak szeretek csendben itthon lenni.

Most hívott, hogy szombaton elmennének kikapcsolódni és mit szólnék ahhoz, ha áthoznák a gyereket. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de nem érek rá (tényleg nem). Aztán kérdezte, hogy 2 hét múlva mi a helyzet, mert akkor is mennének el. Akkor elmagyaráztam neki, hogy bár imádom az unokahúgomat, de nekem miért nincsen gyerekem.

Hallottam a hangján, hogy megsértődött. Azóta én érzem magam rosszul, holott tudom, hogy nekem van igazam.

Hogy tudnám megértetni vele, hogy kéthavonta itthagyhatják felőlem 1 napra, de azért hetente kíméljen már meg? Nem akarok sértődést, nagyon szeretem őket, de na...