Létezik olyan férfi, aki otthon maradt a csecsemővel és a felesége ment vissza dolgozni?
Barátaitok, ismerőseitek vagy rokonotok között volt ilyen?
A skandinávoknál ez elfogadott, nálunk meglepő.
Az a mondat volt furcsa számomra a cikkben hogy:
"
Sok nőnek fontos az a tudat, hogy ezt csak ő tudja megcsinálni, talán azért is, hogy megfelelően fontosnak érezze magát a családon belül. Pedig egy férfi is tud úgy szeretni egy gyereket és empatikus lenni mint egy nő, vagy megszervezni a család életét."
Ez tényleg így lenne? Sok olyan nő van, aki csak ebben az anyaszerepben tud kibontakozni, mert mondjuk semmi más nem ment neki? Csak így tudja kivívni még családon belül is a figyelmet és az elismerést?
Az egyik kolléganőm jött vissza pár hete gyesről. A párját se szó, se beszéd kirúgták. Ott maradtak a gyespénzzel és a munkanélküli segéllyel. Igaz, vannak megtakarításaik, de nyilván, nem erre szánták. Szeptemberben amúgy is jött volna vissza. Így a maradék fél évre az apa maradt otthon, az anya meg vissza dolgozni. Így pénzben ugyanott vannak, mint amikor a férje dolgozott.
Szépek a pillanatok a gyerekekkel, de amíg valaki nem volt olyan helyzetben, hogy választania kelljen, az ne okoskodjon. Boldog, egészséges gyerek lesz akkor is, ha az apuka vigyáz rá, de ha éhezik a gyerek és nem telik pelusra sem, az inkább törés az életében.
Hivatalosan fél évig jár a szülési szabadság, azt csak az anya veheti ki. Utána gyed/gyes, azt már eldönthetik, hogy ki.
Szerintem azért jó, ha az anya, amíg szoptat, nem megy vissza teljes állásban dolgozni. Viszont utána nem tartom gáznak, sőt, becsülöm azokat a férfiakat, akik ezt bevállalják.
Azt azért érdemes megemlíteni, hogy régen valóban csak pár hét volt a szülési szabadság, utána ment vissza anyuka dolgozni, jó esetben a nagymama vigyázott a gyerekre, rosszabban az üzemi bölcsi. Ez a mai ötvenes generáció, aki így nőtt fel. Érdemes megnézni, mennyi köztük a rendezett családi életet élő ember, és mennyi a többszörösen elvált, kötődési problémával küzdő, nihilista, munkamániás stb. Nem vagyok biztos benne, hogy ennek nincs köze ahhoz, hogy nagyon kevés időt töltöttek a szüleikkel, és rengeteget bölcsiben, egészen csecsemőkoruktól fogva.
Utolsónak írom, hogy szerintem azért van sok ideges felnőtt mert a mai élet nehezebb, a bölcsi már elég messze van.
Mindenki az eladósodott munkaképes lakosságról beszél, inkább ebben keresendő a gond gyökere, nem hiszem, hogy az anyai szeretet hiánya lenne a döntő.
Látom, megy a "nyomoroncozás"...
Kedves Kérdező!
15évvel ezelött apukám maradt otthon a féléves kishugommal, és addig én sem jártam oviba.
az ok az volt, h édesapámat gerincsérv miatt meg kellett müteni, így nem tudott visszamenni dolgozni,fel is mondott, mivel az addigi munkahelyére nem mehetett volna vissza, mert ott fizikai munkát is kelett végezni. anyukám mit tehetett? ha ö se dolgozott volna, nem tudtak volna eltartani egy pár honapos meg egy négyéves gyereket.
Félre kellett tenni a büszkeséget, meg az anyai örömök iránti sovárgást.
szoval ez is lehet egy indok.
Nálunk apa volt otthon 1 évig a tesómmal.
:)
Az első lányunkkaal a férjem maradt itthon a harmadik évben. Nemcsak anyagi okai voltak. Én nagyon örültem neki, és annak is, hogy amit két évig én "birtokoltam" nagyobbrészt a gyerekből, az most megfordult, és ő is több időt tudott vele tölteni.
A 18.29-nek üzenem, hogy a gyerek közös, és sok apuka van, aki sajnos lemarad a gyerek első lépéseiről, az első szavairól, mert dolgozik, pedig nagyon is vágyna ezekre az élményekre. Nem teheti meg mindenki, hogy három évig mindketten otthon csüngjenek a gyereken, hogy egyenlő módon jussanak élményekhez :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!